Egy Forma 1-es autó vezetékrendszere

Az F1-es versenyautóban található vezetékhálózatot egy kis képtársítás útján talán az emberi test meglehetősen szövevényes idegrendszeréhez lehetne hasonlítani.

Az autót behálózó vezetékek és csatlakozók segítségével jut el a villamos energia a Formula-1-es versenyautó elektromos készülékeihez, és az érzékelők által küldött jeleket is ezeken keresztül továbbítják. „A vezetékek az autó minden fontosabb részében megtalálhatóak." - nyilatkozta Jamie Lewis, a McLaren elektronikai rendszereivel foglalkozó mérnöke. „Ide kell sorolni az autó mind a négy kerekét is, ahonnan a vezetékek a karosszéria alsó részébe futnak, de természetesen a motor sem marad érintetlenül. Tulajdonképpen az autó orrától egészen a hátsó lámpáig minden be van vezetékelve." - magyarázta Lewis. Bármennyire is furcsán hangzik, de például a McLaren MP4-20-as versenyautóba hozzávetőlegesen 2 km hosszúságnak megfelelő vezetéket építettek be a mérnökök, ami tulajdonképpen megegyezik a Mercedes-Benz E-osztályú autójában lévő vezetékmennyiséggel. A vezetékvégek összeillesztéséhez több mint 220 féle megoldást alkalmaznak, amivel legalább 30-40 féle különálló rendszert alakítanak ki.

Mindegyik rendszer kiépítéséhez jó néhány szakemberre és igen sok munkaórára van szükség. A versenyautó karosszériáján a fő csatlakozási pontok kialakítása legalább 100 órát vesz igénybe, amit már tíz éve a McLaren Racing Elektronikai Fejlesztő Részlegénél végeznek, és ugyanitt készül el az a közel 1300 vezetékcsatlakozás is. Az elektromos hálózatnak - amelynek a teljes élettartama 15000 km - 3000 kilométerenként karbantartáson, illetve igen alapos átvizsgáláson kell átesnie.

Jamie Lewis szerint a Formula-1-es autókban lévő vezetékhálózatnak az autóval együtt kell fejlődnie. Ha például teljesen új elektronikai eszközök, szenzorok kerülnek beépítésre, vagy csak egyszerűen áthelyezik azokat az autó más pontjára, a vezetékrendszert is módosítani kell. A fejlesztések során az egyik legalapvetőbb szempont, amire a mérnököknek törekednie kell, hogy a kezük közül kikerülő végtermék megbízható legyen. A második kritérium a vezetékek és csatlakozók minél kisebb súlya, a harmadik pedig a karbantartási- és beépítési szempontok figyelembe vétele.