1977. július 14-én, vagyis kerek 30 esztendeje Silverstone-ban indult versenyen az első Renault F-1-es autó. 30 év, 400 nagydíjon való részvétel, 113 győzelem, 154 rajtelsőség, 299 dobogós helyezés és 250 000 lefutott kilométer. Ezek nem pusztán száraz számadatok, hanem három évtized kőkemény - néhol örömteli, néha fájdalmas - munkájának az eredménye. A csapat mégis azt mondhatja, hogy megérte, összesen hét alkalommal lett Renault-val versenyző pilóta világbajnok és nyolc alkalommal nyerte el a gyár a konstruktőri vb-címet. A siker útja kristálytisztán rajzolódik ki, bár az első, turbómotoros szárnypróbálgatások igen kemények voltak. Mindjárt a legelső versenyre csak nagy keservesen tudta magát kvalifikálni a márka, majd a verseny 16. körében kiállni kényszerültek. Nem telt el egy év sem, a Renault máris megszerezte első világbajnoki pontját, majd a következő esztendőben megvolt az első Grand Prix-győzelem is, Jean-Pierre Jabouille-lel a volán mögött, mégpedig hazai pályán!

1981-ben érkezett a csapathoz - a már tapasztalt Rene Arnoux mellé (aki a World Series by Renault futam keretein belül ellátogatott hazánkba!) - a fiatal és ígéretes Alain Prost, aki a Renault-val szerezte első győzelmét a Forma-1-ben, sőt mindjárt az első évben hármat. Később, sok-sok kitérő után utolsó versenyzői évadjában, 1993-ban a Williams-Renault-val lett negyedszerre is világbajnok a Professzor.

1985-ben a Renault 15 futamgyőzelemmel a tarsolyában elhagyta a színpadot, miközben V6-os turbói már 1500 lóerőt termeltek. Időközben átálltak a motorszállítói szerepre, ami szintén komoly sikereket hozott például a Lotusnak, a Ligier-nek és a Tyrrellnek, no meg többek között Ayrton Sennának, aki élete első győzelmét a portugál pályán aratta 1985-ben a Lotus-Renault volánja mögött.

A turbókorszak végén a Renault lélegzetvételnyi szünetet tartott a Forma-1-ben, majd 1989-ben a Willams motorszállítójaként tért vissza, de már egy vadonatúj V10-es erőgéppel. A Williams-Renault úgy söpörte be a győzelmeket akkoriban, hogy új oldalakat kellett nyitni az évkönyvekben. Nigel Mansell és Ricardo Patrese kiváló páros volt (Mansell 92-ben 16 futamból 9-et nyer, ő és a csapat is világbajnok!).

1995-ben a Renault a Benettonnal is leszerződik motorszállításra, hogy egy bizonyos Michael Schumacher folytathassa éppen megkezdett világbajnoki sorozatát. Így is lett: első Benetton-Fordos győzelme után 95-ben sikerült neki, még a piros korszak előtt megalapozni hallhatatlanságát a Benetton-Renault-val, Flavio Briattoréval a csapat élén. A Renault világbajnoki statisztikája ezzel nem tört meg, hiszen a következő két évben a Williams vett revánsot, először Damon Hill, aztán a fiatal Jacques Villeneuve személyében avattak világbajnokokat.

A siker csúcsán a Renault ismét visszavonult, de minden rajongó remélte, hogy kedvenc csapata hamarosan új erővel tér vissza a száguldó cirkuszba. Igazuk lett: 2002-ben - miután felvásárolták a Benettont - száz százalékban gyári csapatként tértek vissza szintén Briattoréval az élen. A kezdeti nehézségeken a rájuk jellemző gyorsasággal lettek úrrá, amit mi sem bizonyít jobban, mint az újoncból hamar világbajnokká lett spanyol Fernando Alonso 2005-ös és 2006-os RenaultF1-es duplázása.

2006		2005		2004		2003	2002
2000		1997		1992		1989	1986
1985		1983		1982		1979	1978