Ayrton Senna

Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én született Santanában - Sao Paulo (Brazília) egy jómódú emberek által lakott negyedében - Neide és Milton Guirado Theodoro Senna da Silva második gyermekeként az 1957-ben világra jött Viviane után. Hat évvel később, 1966-ban még egy testvére született: Leonardo.

Az apa, Milton sikeres üzletember (autóalkatrész vállalat) és földbirtokos volt, így családja soha semmiben nem szenvedett hiányt. Talán ma már hihetetlen, de a kis Ayrton nagyon ügyetlen gyermek volt és később orvosilag is megállapították, hogy mozgáskoordinációs problémái vannak. Ezen kívül a korai beszámolók szerint már akkor jellemző volt rá egy olyan fokú komolyság, amely korosztályától szokatlan volt.

Milton azt is észrevette, hogy kisfia nagyobb érdeklődést mutat az autók iránt az átlagnál, így négyéves korában készített neki egy kicsi, egy lóerős gokartot. És Ayrtont mintha csak kicserélték volna, amikor beleült! A kis "száguldó sámliban" már nem volt többé esetlen - ehelyett hihetetlenül koncentrálttá vált. Innentől kezdve a család hétvégi programjából nem hiányozhatott az, hogy kivigyék Ayrtont a közeli parkba körözgetni.

Az iskola nem kötötte le a fiatal Sennát, de édesapja tanulmányi eredményeitől tette függővé, hogy folytathatja-e a gokartozást, így Ayrton mindent megtett azért, hogy elégedetté tegye őt. Nyolcéves lehetett, amikor elkezdte figyelni az akkori "nagyokat" a televízióban: Jackie Stewart ragadta meg leginkább figyelmét, majd később Brazília első igazán nagy autóversenyző hőse, Emerson Fittipaldi.

Ayrton tízéves korában kapta meg első komoly gokartját: egy 100 köbcentis kis gépet. Brazíliában tizenhárom éves kortól lehetett akkoriban hivatalos gokart versenyeken részt venni, így Sennának még három évig be kellett érnie a gyakorlással a közeli Parque Anhembi gokart pályán. Közben 1972-ben Fittipaldi világbajnok lett, 1973-ban pedig Sao Paulóban megrendezték az első Forma-1-es Brazil Nagydíjat, amelyet szintén Fittipaldi nyert. A nézők között csillogó szemekkel ott ült a tizenhárom éves Ayrton, aki már akkor arról álmodott, hogy minden idők legjobbja lesz.

Ebben az évben július 1-jén végre ő maga is versenyezhetett - ráadásul ott, ahol a Forma-1-es nagymenők: Interlagosban - pontosabban a komplexum gokartpályáján. A versenyen a korosztály Sao Paulo-i legjobbjai álltak rajthoz, s jelen volt az a fiú is, aki addig szinte mindent megnyert: Maurizio Sala. Ayrton azonban különleges volt és rögtön az első versenyét megnyerte, maga mögé utasítva még a "menő" Salát is. Később a két srác összehaverkodott, sőt Ayrton egy időben Maurizio húgával, Carolinával is járt.

Senna kétségtelenül jobban volt eleresztve anyagilag, mint legtöbb vetélytársa - többek között már gyermekkorában saját furgonja volt sofőrrel - de a tehetséget nem lehet pénzen megvenni és hogy milyen képességekkel rendelkezett az kezdettől fogva nyilvánvaló volt. Mint ahogy az is, hogy ha valamit csinált, akkor azt nagyon komolyan csinálta, ügyelve a legapróbb részletekre és semmit nem bízva a véletlenre. Ennek egyik ékes példája az, hogy Senna több alkalommal személyesen kereste fel a gokartok motorját fejlesztő Tche műhelyt és felügyelte hogyan dolgoznak gépe hajtóművén. A legjobbat akarta kapni és ezért hajlandó volt tenni is.

Ayrton 1974-ben nyeri első bajnoki címét: a Sao Paulo-i junior gokartbajnokság győztese lesz. 1975-ben második helyezett az országos junior bajnokságban és bajnoki címet szerez a "Nacional Italcolomy" sorozat junior kategóriájában. 1976-ban Sao Paulo bajnoka a 100 köbcentis másodosztályban és harmadik helyen végez a brazil bajnokságban ugyanebben a géposztályban. A 100 köbcentis első osztályban megnyeri a háromórás versenyt Sao Paulóban.

1977-ben lépett ki nemzetközi porondra és rögtön megnyerte a Dél-Amerikai Gokart Bajnokságot az Inter kategóriában. Ugyanebben az évben és ugyanebben a kategóriában második helyezett a brazil bajnokságban és a Sao Paulo-i bajnokságban. Ismét megnyeri a háromórás Sao Paulo-i versenyt - ezúttal ezt is az Inter kategóriában.

1978-ban vett először részt a gokart világbajnokságon (az Inter kategóriában), amelyet akkor a franciaországi Le Mans-ban tartottak. Összetettben hatodik helyen végzett, amelyről a szakemberek egyértelműen úgy tartották, hogy remek teljesítmény, ám Ayrton elégedetlen volt - mint mindig, ha úgy érezte lehetett volna jobb is. A perfekcionizmus kezdettől fogva jellemző volt rá. Különösen azt fájlalta, hogy a döntő három versenyéből egyet sem tudott megnyerni: az első futamon hetedik volt, a másodikon ütközött az angol Mickey Allennel és mindketten kiestek, a harmadikon hatodik helyet ért el.

Ebben az esztendőben részt vett még a gokartos Japán Grand Prix-n Sugóban (Inter katgória), ahol negyedik lett. Természeténél fogva valószínűleg ezt is kudarcnak értékelte, ám hazai földön vigasztalódhatott a brazil bajnoki címmel (Inter kategória) és a háromórás Sao Paulo-i versenyen aratott győzelmével (Inter kategória). Ugyanebben a kategóriában második lett a Sao Paulo-i bajnokságban.

1979-ben a portugáliai Estorilban rendezték a gokart világbajnokságot, ahol Ayrton második lett (ebben az évben is maradt az Inter kategóriánál) a holland Peter Koene mögött. A döntő három futamából egyet Ayrton nyert, egyet Koene és a harmadikban Koene-nek csak arra volt szüksége a versenymatematika alapján, hogy honfitársa, Peter de Bruyn előtt végezzen, amit meg is csinált. Senna javított tehát az előző esztendőhöz képest, de őt csak a bajnoki cím tudta volna elégedetté tenni.

A San Juanban rendezett dél-amerikai bajnokságban is a második helyen végez, majd nyer Olaszországban, San Marinóban. Megnyeri a Mato Grossóban rendezett brazil bajnokságot is, második Wholenben a gokartos Svájci Grand Prix-n és Parmában az Olasz Grand Prix-n is. Tizedik az olaszországi Jesolóban rendezett Bajnokok Kupáján.

1980-ban dél-amerikai és brazil bajnok az Inter kategóriában és újra második a gokart világbajnokságon - ezúttal a belgiumi Nivelles-ben a 135 köbcentis kategóriában. Az első futamban kicsúszott, a másodikban nyert, a harmadikban pedig harmadik lett.

Lenyűgöző európai bemutatkozás a Forma-Fordban - 1981

Ayrton tudta, hogy ha nagy versenyzői karriert akar befutni, akkor valamelyik európai autós kategóriában kell felhívnia magára a figyelmet. Ezért 1981-ben, 21 éves korában, - amikor autókra váltott gokartokról - úgy döntött, hogy az angol Forma-Ford 1600 bajnokságban folytatja pályafutását. Ekkorra feleségül vette Liliane Vasconcelost, aki vele utazott a Föld másik oldalára.

A Forma-Ford 1600-as hétvégeken egyszerre három bajnokság versenyeit tekinthették meg a nézők: a P.&O. bajnokságét, a R.A.C. (Royal Automobile Club) bajnokságét és a T.T.(Towsend-Thoresen) bajnokságét: Senna mindhárom kategóriában részt vett versenyeken, ám elsősorban a T.T.-re koncentrált.

A Van Diemen csapat rendkívül sikeres volt a Forma-Fordban és Senna maga kereste fel a csapat vezetőjét, Ralph Firmant (igen, a későbbi Forma-1-es pilóta apja). A tapasztalt Firman-re rendkívül nagy hatással volt Senna magabiztossága és leszerződtette a fiatalembert, aki ekkoriban egyébiránt még Ayrton da Silvaként használta nevét.

Ayrtonnak így természetesen az egész szezonra Angliába kellett költöznie: szállását Norfolkban találta meg.

Persze egy fiatal autóversenyző dolga nem ennyire egyszerű, amikor be akar kerülni egy felsőbb és ráadásul idegen országban folyó versenysorozatba. Az ilyesmihez sok pénzre van szükség. Sennának ezt gazdag édesapja biztosította - s tette ezt annak ellenére, hogy ő azért szívesebben látta volna fiát üzletemberként. (Aryton egyébként járt is üzleti főiskolára.)

Senna március 1-jén Brands Hatch-ben a P.&O. bajnokság első versenyén ötödik helyet szerzett - még az 1980-as autóval. A következő héten a T.T. bajnokságban Thruxtonban már harmadik volt. A Van Diemen a következő versenyen - újra Brands Hatch-ben és a T.T. bajnokságban - vetette be először 1981-es autóját, amellyel Senna azonnal pole pozíciót szerzett, majd az esőversenyen lenyűgöző győzelmet aratott.

Március 22-én Mallory Parkban újabb pole következett és egy második hely egy forró hangulatú versenyen: az első helyért az argentin Enrique Mansilla (szintén Van Diemen) és Senna volt harcban. Mansilla még a verseny elején elhúzott egy jó rajt után, ám Senna csak Ricardo Valerio megelőzése után tudott a nyomába eredni. Gyorsabb volt Mansillánál és az utolsó körben megpróbálta megelőzni, ám ekkor az argentin nemes egyszerűséggel kitolta őt a fűre, így Ayrton számára maradt a második hely. Senna a verseny után éktelen dühvel támadt Mansillára és csak azért nem verekedtek össze, mert a szerelők lefogták őket.

Április 5-én ugyanitt újabb vereséget kellett elkönyvelnie Ayrtonnak - ezúttal Rick Morris (Royale-Nelson) mögött - de most sportszerű és nagyon szoros csatában győzték le. Május 3-án Snettertonban ismét övé volt a pole az időmérő edzésen és a második hely a versenyen. Május 24-én Oulton Parkban a R.A.C. bajnokságban nyert egy versenyt, aztán a következő napon már Mallory Parkban volt, hogy a T.T. bajnokságban tegye meg ugyanezt.

Június 7-én Snettertonban nyer (ismét a T.T. bajnokságban), majd 21-én második helyet szerez Silverstone-ban (R.A.C.) - megint Morris volt az, aki megverte egy remek csatában. Ayrton azonban nehezen viselte a vereséget és fortyogott a dühtől a futam után sportszerűtlen manőverrel vádolva Morrist, ami egy kicsit a "bagoly mondja verébnek" esetének tűnhetett, ugyanis a korai beszámolók szerint mindketten meglehetősen kemény eszközökkel küzdöttek - nemcsak Morris. Végül elült a vita és folytatódott a szezon.

Június 27-én Oulton Parkban győz (T.T.), aztán július 4-én Doningtonban (R.A.C.), majd július 12-én negyedik Brands Hatch-ben (R.A.C), mivel - vezető pozícióban - három körrel a verseny vége előtt elhagyta a pályát és leszakadt a hűtőtömlője. Július 25-én nyer Oulton Parkban (T.T.), egy nappal később Mallory Parkban (R.A.C.), augusztus 2-án Brands Hatch-ben (T.T.), augusztus 9-én Snettertonban (R.A.C.), augusztus 15-én Doningtonban (T.T.), augusztus 31-én - a pole-ból indulva - Thruxtonban (T.T.). A snettertoni diadal - esőversenyen - azt jelentette, hogy a R.A.C bajnokság már az övé volt - egy versennyel a sorozat vége előtt behozhatatlan előnnyel vezetett Morris előtt. Az augusztus 31-t thruxtoni győzelem pedig a T.T. bajnoki címet hozta meg neki - szintén egy versennyel a sorozat vége előtt.

A szezon utolsó versenyén, szeptember 29-én második lett Morris mögött Brands Hatch-ben (T.T.).

Ugyanebben az évben még mindig vissza-visszatért gokartozni is - különösen azért, mert mindenképpen szerette volna megszerezni a gokart világbajnoki címet, amelyet addig nem sikerült bezsebelnie. 1981-ben sem... Abban az évben az olaszországi Parmában rendezték a vidalt és Ayrton a negyedik helyen végzett a 135 köbcentis kategóriában. Elindult Jesolóban a Bajnokok Kupáján is, ahol baleset miatt feladta a versenyt. A Svájci Grand Prix-t Wholenben viszont megnyerte.

Mint minden évben, 1981-ben is megrendezésre került a Forma-Ford szezon legjelesebb versenye a Brands Hatch-i Forma-Ford Fesztivál, amelyre azonban Senna nem nevezett. Inkább hazament Brazíliába... (Egyébként a helyére ültetett ír Tommy Byrne megnyerte a Forma-Ford szezon legjelesebb versenyét.)

A sikerekben gazdag európai bemutatkozás ellenére Ayrton nem tudott szponzori támogatáshoz jutni következő évére, mert hazája vállalatai inkább a felsőbb kategóriákban versenyző brazilokra koncentráltak - ami nem volt meglepő, hiszen ebben az esztendőben taroltak a brazilok: Nelson Piquet Forma-1-es világbajnok lett, Roberto Moreno és Raul Boesel pedig a Forma-3-ban jeleskedett.

Senna a közöny miatt - amely hazája médiáját és a szponzorokat jellemezte sikerei iránt - nagyon elkeseredett és kijelentette, hogy abbahagyja a versenyzést. Ráadásul édesapja - aki ugyan támogatta versenyzését, de inkább csak egy hóbortnak tartotta azt - is szorgazlamzta ezt. Senna hazaköltözött tehát Brazíliába, ahol a családi vállalkozásban kezdett dolgozni. Négy hónap múlva azonban ismét fellángolt benne a tűz és úgy döntött mégis visszatér az öreg kontinensre versenyezni. Ayrtonnak sikerült meggyőznie édesapját arról, hogy legalább részben támogassa versenyzését - a másik felét a szükséges pénznek pedig egy brazil bank adta. Megígérte apjának, hogy ha pénzt fog keresni az autóversenyzéssel, akkor vissza fogja neki fizetni a kölcsönt.

Ayrton felesége, a luxuskörülmények között nevelkedett Liliane azonban nem akart többé visszamenni Nagy-Britanniába és a nélkülözésbe - inkább elvált Sennától.

Senna tovább tarol a Forma-Fordban - 1982

1982-ben Ayrton már a Forma-Ford 2000 Európa-bajnokságban indult Dennis Rushen Dennis Green Racing csapatában. Rushen már 1981-ben felajánlotta neki, hogy 10 000 font ellenében részt vehet az egész szezonban csapatánál a kétliteres géposztályban. Ez rendkívül jutányos árnak számított - ami annak volt köszönhető, hogy a csapatvezető nézőként meggyőződött Senna rendkívüli képességeiről. Amikor tehát Ayrton visszatért Európába, rögtön Rushent kereste fel és leszerződtek.

Senna ebben a szezonban is két sorozatban vett részt: a brit bajnokságban és az Európa-bajnokságban. A brit bajnokság március 7-én kezdődött Brands Hatch-ben. Ayrtonnak nem volt alkalma tesztelni a szezon előtt, ennek ellenére tökéletes versenyt futott: pole, leggyorsabb kör és győzelem. Legközelebbi vetélytársa az angol Calvin Fish volt ebben az esztendőben - de igazán ő sem jelentett veszélyt számára.

A következő versenyen, március 27-én Oulton Parkban megismétlődött az előző futamon látott Senna-féle hengerlés: pole, leggyorsabb kör és győzelem - 10 másodperccel Fish előtt. Egy nappal később Silverstone-ban ugyanez történt. Aztán április 4-én Doningtonban, április 9-én Snettertonban és április 12-én Silverstone-ban is. A snettertoni diadal különleges volt, mert Sennának elment az első fékje és visszaesett, majd szenzációs módon küzdötte vissza magát az első helyre.

Ayrton legjobb barátja ekkoriban honfitársa Mauricio Gugelmin volt, aki a Forma-Ford 1600-ban versenyzett. Vele és feleségével lakott és talán ő volt az egyetlen, akit közel engedett magához. Ezen kívül különleges munkakapcsolat alakult ki közte és egy fiatal fotós, Keith Sutton között. Mindketten körülbelül azonos szinten álltak szakmájukban - fiatal tehetségként a csúcsra igyekeztek - így mindkettejük számára hasznos szövetséget kötöttek. Senna fizetett Suttonnak, hogy fotókat és sajtóanyagokat készítsen róla, amelyeket aztán elküldtek Forma-1-es csapatfőnököknek és az autósporttal foglalkozó újságoknak, magazinoknak. Ezzel mindketten menedzselték magukat - Senna versenyzőként, Sutton pedig fotósként.Április 18-án kezdődött az Európa-bajnokság

Zolderben. Senna itt is megszerezte a pole-t, de a harmadik körben motorhiba miatt kiállni kényszerült. Aztán május 2-án Doningtonban javított egy újabb "mesterhármassal".

Május 3-án Mallory Parkban már a brit bajnokság futamán volt Mallory Parkban, ahol ugyan ezúttal nem szerezte meg a pole-t, de a versenyen újra győzött. Május 9-én Zolderben megint Európa-bajnoki futam következett. Ez a verseny betétfutama volt a Forma-1-es Belga Nagydíjnak - annak a versenynek, melynek edzésén Gilles Villeneuve életét vesztette.

Ayrton meg szerette volna ragadni az alkalmat, hogy bemutatkozzon hazája akkori legnagyobb sztárjának, Nelson Piquet-nek, így átment hozzá a Forma-1-es táborba. Keserű találkozás volt ez, ugyanis Piquet nagyon lekezelően bánt az akkor még ismeretlen Sennával. Ayrton akkor megfogadta, hogy egyszer még megmutatja Piquet-nek a versenypályán...

Magán a versenyen Senna megszerezte a pole-t, megfutotta a leggyorsabb kört, ám hibázott és kiesett.

Ekkorra már a legfelső kategóriából is felfigyeltek rá a tehetségkutatók. Ezen a zolderi hétvégén megkeresték a Toleman vezetői, Alex Hawkridge és Chris Witty és felajánlottak neki egy egész éves támogatást a Forma-3-ban, melyért cserébe ők egy opciós szerződést akartak. Senna visszautasította őket. Azt mondta, hogy nem akarja magát a Toleman-hoz kötni, hiszen ha 1983-ban bekerül a Forma-3-ba és megnyeri a bajnokságot, akkor lehet más választása is a Forma-1-ben. Ez ismét olyan momentum volt, amiben Ayrton egyáltalán nem hasonlított az átlag autóversenyzőre, aki a bőréből is kibújt volna örömében egy ilyen ajánlatra. Senna azonban nyerni akart - neki nem volt elég akármilyen Forma-1-es csapat, ő a legjobbak közül akart válogatni, hogy aztán elérhesse célját, a világbajnoki címet. És ekkor már olyan pletykák is felütötték a felyüket, hogy a McLaren vezetője, Ron Dennis is érdeklődött iránta, később pedig sorra bejelentkeztek mások is: Frank Williams, Peter Warr a Lotustól, no és Bernie Ecclestone...

Más kérdés, hogy Senna később aztán mégis a Toleman-nél kezdte el Forma-1-es pályafutását, de ez már egy másik történet volt, melyben egyéb tényezők is közrejátszottak, mint később látni fogjuk.

Ayrton május 30-án visszatért a brit bajnokságba, Oulton Parkba. A második helyen hajtott Calvin Fish mögött, amikor szétrobbant a jobb hátsó kereke és kiállni kényszerült. Ugyenezen a napon, ugyanitt rendeztek egy bajnokságon kívüli, ünnepi versenyt is, amelyen Senna szintén rajthoz állt egy Sunbeam Talbot autó volánjánál. Megfutotta a leggyorsabb kört és fölényesen nyert.

Már ebben az időszakban jellemző volt rá az a taktika - számolnak be a megfigyelők - hogy gyakorlatilag az első körben nyerte meg a versenyeket. Mivel gyors volt, általában a pole-ból indult, aztán kilőtt a rajtnál és futott egy olyan első kört, ami a többieknek a versenyzéstől is elvette a kedvét. A futam többi részén nem feltétlenül volt gyorsabb - vagy sokkal gyorsabb - a többieknél, de ez a szenzációs első kör pszichológiailag mindig megtette a hatását. És aztán már csak tartania kellett az első körben megszerzett előnyét.

Ez a taktika a Forma-1-ben is jellemző maradt Sennára és sokszor be is vált.

Ekkor kapott először tesztelési lehetőséget a Forma-3-ban - méghozzá Eddie Jordantől, aki 1981-ben alapította meg csapatát az utánpótlás kategóriában. Jordan első számú versenyzője, James Weaver volt akkor, ám Senna a Mallory Park-i teszten hamar megdöntötte azt a köridőt, amellyel Weaver az előző héten pole pozíciót szerzett egy Forma-3-as versenyen ugyanott. Jordan bevallása szerint Weaver aztán Senna beállításaival nyerte meg a soron következő három Forma-3-as futamot.

Ennek ellenére végül nem lett semmi a kezdődö kapcsolatból - Senna nem Jordan Forma-3-as csapatához szegődött el 1983-ra.

Május 31-én Brands Hatch-ben - a brit bajnokságban - Fishé volt a pole, ám Senna egy agresszív manőverrel megelőzte (elvitte Fish autójának orrát is) és megnyerte a versenyt. Két brit bajnokságbeli futam következett - június 6-án Mallory Park valamint 13-án Brands Hatch - és mindkettőt megnyerte.

Aztán június 20-án újabb Európa-bajnoki futam jött: a pole-ból indult, de tönkrement a kuplungja, majd beleszaladt egy balesetbe az első kanyarban és kiesett. Június 26-án Oulton Parkban már brit bajnoki futamon volt, amelyet megnyert. Július 3-án pole-t szerzett és nyert Zandvoortban Európa-bajnoki futamon és aztán július 4-én Snettertonban második brit bajnoki futamon. Ekkor verték meg először az 1982-es szezonban úgy, hogy végigment a versenyen...

Július 10-én Castle Combe-ban, aztán augusztus 1-jén Snettertonban újra nyert (mindkettő brit bajnoki futam). Utóbbi futamon Senna szabályosan kiszorította riválisát, Fisht a pályáról amikor az megpróbálta megelőzni és az angol autója hatalmasat repült. Fish és csapata óvást nyújtott be és a versenybíróság 25 fontra, majd fellebbezés után 200 fontra büntette Sennát, de győzelemért kapott a pontjait megtarthatta. Senna öntörvényűségére jellemző volt, hogy ezek után még ő volt megsértődve Fishre, amiért vetélytársa óvott és gondoskodott róla, hogy korábban jónak mondható viszonyuk hűvössé váljon....

Augusztus 8-án, 15-én és 22-én három Európa-bajnoki futam következett, sorrendben: Hockenheim, Österreichring és Jyllandsring. Mindhárom versenyt fölényesen nyerte Senna a pole pozícióból és ezzel megszerezte a Forma-Ford 2000 Európa-bajnoki címét - egy versennyel a sorozat vége előtt. Saját bevallása szerint sírt, amikor átszelte a célvonalat...

Aztán augusztus 30-án és szeptember 5-én brit bajnoki futamok következtek Thruxtonban és Silverstone-ban. Mindkettőt megnyerte és bezsebelte a brit bajnoki címet is, majd szeptember 12-én Mondello Parkban megnyerte az Európa-bajnokság utolsó futamát is.

Szeptembet 15. és 19. között került megrendezésre az 1982-es gokart világbajnokság. Senna mindent megnyert a Forma-Fordban, amit meg lehetett, de ő mindenben a legjobb akart lenni és gokartban a világbajnoki cím még hiányzott gyűjteményéből. Elment tehát Kalmarba (Svédország), hogy tegyen egy utolsó kísérletet. Az időmérő edzésen defektet kapott, így csak a mezőny végéről indulhatott el a versenyen. Ugyan nagyszerű teljesítménnyel egyre feljebb küzdötte magát a futamok során, de végül csak a 14. helyig jutott. Nagyon csalódottan és rosszkedvűen tért vissza Nagy-Britanniába, ahol még várt rá egy brit bajnoki Forma-Ford verseny Brands Hatch-ben. Ezúttal csak a harmadik rajtkockát szerezte meg és végül második lett Fish mögött. Ennek azonban már nem volt túl nagy jelentősége, hiszen már bajnok volt.

Harc Martin Brundle-lel a Forma-3-ban - 1983

Ayrton már 1982-ben részt vehetett egy próbaversenyen a brit Forma-3-ban, amely kitűnően sikerült. A november 13-i verseny nem számított bele a bajnokságba és Senna a West Surrey Racing Team színeiben azonnal pole-t szerzett, megfutotta a leggyorsabb kört, majd megnyerte a versenyt. Ugyanezzel a csapattal le is szerződött az 1983-as idényre. Dick Bennets istállója a legjobbnak számított a sorozatban: 1980-ban Stefan Johansson, 1981-ben pedig Jonathan Palmer nyerte meg vele a brit bajnokságot. 1982-ben az az Enrique Mansilla volt a versenyzőjük, akivel Senna már találkozott a Forma-Fordban 1981-ben és akit nem tartott a legjobbak között számon. De még az argentin is majdnem megnyerte a csapattal a bajnokságot, így Ayrton feltételezte, hogy a West Surrey Racingnek nagyon jónak kell lennie - és ez által alkalmasnak arra, hogy rajtuk keresztül elérje a célját.

A Forma-Fordban mutatott teljesítménye alapján a szakértők Sennát kiáltották ki esélyesnek már rögtön az 1983-as Forma-3-as szezon elején. Aki esetleg megakadályozhatja a győzelemben az az Eddie Jordan csapatában versenyző angol, Martin Brundle lehet. És valóban kettejük csatájáról szólt az az esztendő. Mindkettejük alatt Ralt-Toyota autó volt, ám a West Surrey Racing nagyobb tapasztalatokkal rendelkezett és a korábbiakban is sikeresebb volt, mint a Jordan. Brundle-t azonban kemény fából faragták és nem feltartott kezekkel nézett az idény elé!

Az évad első versenyére március 6-án Silverstone-ban került sor. A pole-t David Leslie (Magnum-Toyota) szerezte meg Senna előtt. Brundle a negyedik helyről indult. A versenyen aztán mind Senna, mind Brundle megelőzte Leslie-t és Ayrton fölényesen nyert Martin előtt. Március 13-án Senna már a pole-ból indulva győzött Thruxtonban - ezúttal is Brundle előtt. Március 20., Silverstone is kettejük csatáját hozta. Ayrtoné volt megint a pole. A versenyt két részletben bonyolították le egy felhőszakadás miatt és Senna kétszer előzte meg Martint - mindkétszet brilliáns manőverrel: először a Stowe-kanyarban, majd a Bennettsben és mindkét alkalommal kívülről.

Március 27-én Doningtonban újra Sennáé a pole, a leggyorsabb kör és a győzelem, április 4-én Thruxtonban a pole és - miután nagy csatában megelőzte Brundle-t és Davy Jones-t - a győzelem. Április 24-én Silverstone-ban, május 2-án Thruxtonban, május 8-án Brands Hatch-ben, május 30-án Silverstone-ban pole, leggyorsabb kör, győzelem. Kilenc győzelem sorozatban, az év első kilenc versenyén - abszolút rekord a brit Forma-3-as bajnokságban! Sőt! Még a szezon felénél sem jártunk, de Senna már megdöntötte az egy szezonban aratott legtöbb futamgyőzelem rakordját. Azt addig 1978-as teljesítményével Nelson Piquet tartotta, aki nyolc alkalommal nyert a Forma-3-ban abban az évben.

A fantasztikus sikersorozatot aztán három rossz verseny követte. Június 12-én Silverstone-ban Brundle-é volt a pole, Senna csak a második helyről indulhatott. Martin jól kapta el a rajtot és megőrizte a vezetést. Senna megpróbálta utolérni, de gondjai voltak a gumijaival és akkor nagy igyekezetében hibát követett el és kicsúszott. Június 19-én Cadwell Parkban a pole-ból indult ugyan, de ismét hibázott, ismét kiesett és ismét Brundle nyert. Július 3-án Snettertonban Ayrton csak a negyedik rajtkockából indulhatott. A versenyen Brundle vezetett, Senna pedig lassan utolérte és elhatározta, hogy megelőzi. Egyik versenyző sem akart engedni és a dolog vége ütközés lett, melynek következtében Senna kiesett. A brazil a verseny után óvott, s noha Brundle évekkel később elismerte, hogy nem volt ártatlan abban, ami történt, hazai pályán nem büntették meg.

Senna az ezt követő héten tesztelt először Forma-1-es autót - méghozzá egy Williamst. A csapatvezető, Frank Williams elmondta, hogy akkor ugyan nem tudott neki szerződést ajánlani az istálló helyzete miatt, de szeretett volna lehetőséget adni ennek a fantasztikus tehetségnek arra, hogy megismrekedjen egy Forma-1-es autóval. És Senna lenyűgözően hamar adaptálni tudta magát az új körülményekhez és az autóhoz.

Aztán folytatódott a Forma-3-as szezon. Július 16-án Silverstone-ban Sennáé a pole, a leggyorsabb kör és a győzelem - Brundle előtt. Július 24-én Doningtonban Brundle visszavágott: Sennáé volt ugyan a pole, de az angol lerajtolta és végig meg is őrizte a vezetést vele szemben. Ez volt az első alkalom 1983-ban, hogy nem nyert - amennyiben befejezte a versenyt. Augusztus 6-án Oulton Parkban újabb heves Senna-Brundle meccs következett. Brundle vezetett, amikor Senna megpróbálta megelőzni és összeütköztek. Mindketten kiestek, Calvin Fish pedig megnyerte a versenyt. Mind Brundle, mind Senna óvott és végül Ayrtont marasztalták el - a korai beszámolók szerint joggal - és figyelmeztetést vezettek a licencére.

Augusztus 29-én Silverstone-ban Senna megszerezte az első rajtkockát, majd megnyerte a versenyt Brundle előtt. Martin csapata egyébként itt bajba került, mert a versenyt megelőző technikai ellenőrzésen egy milliméterrel alacsonyabbnak találták autója oldallapját a megengedettnél. A gépátvevők nem fogadták el az autót, de később a versenyfelügyelők ezt felülbírálták és Brundle mégis indulhatott. Szeptember 11-én Oulton Parkban Senna indult az élről, ám aztán a versenyen kicsúszott. Ennek ellenére a hátralévő három futamon elég volt a második helyet megszereznie a bajnoki címhez.

A következő versenyen, szeptember 18-án Thruxtonban azonban Sennának motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Brundle nyert és egy csapásra szorossá vált a helyzet a bajnokságban. Október 2-án Silverstone-ban Jones indult az élről Brundle elől. Senna csak a negyedik volt. A versenyen Martin nyert Ayrton előtt és egy ponttal megelőzte Sennát a bajnoki pontversenyben! Még egy verseny volt hátra...

Előtte azonban történt még egy lényeges dolog: ez a Makaói Forma-3-as Világkupa volt. 1983. október 20-án rendezték meg a versenyt, ahol a különböző Forma-3-as bajnokságok legjobbjai mérték össze tudásukat az egész világról és amely ilyen módon az egész Forma-3-as szezon legjelesebb eseményének számított. Senna uralta a monacóhoz hasonló technikás pályát: pole pozíció, majd győzelem mindkét futamban - így természetesen összetettben is.

Egy héttel később Thruxtonban tartották a brit bajnokság mindent eldöntő futamát. A verseny előtt némileg megmérgezte az atmoszférát a West Surrey Racing és a Jordan csapat kölcsönös vádaskodása - aminek mindkét részről volt alapja. A West Surrey Racingnél rájöttek, hogy Brundle csapata körülbelül a szezon felétől kezdve más fejlesztésű motort kapott a Toyota hajtóműveket tuningoló Novamotortól és ez nagyon felháborította őket. Úgy érezték, hogy a Jordan etikátlan módon jutott előnyhöz hozzájuk képest. Ugyanakkor a Jordannek is meg voltak a maga - nem kevésbé megalapozott - panaszai, hiszen a West Surrey Racinget meg az alvázat gyártó Ralt juttatta előnyhöz a Jordanhez képest: Senna csapata olyan szárnykat kapott, amelyeket mások nem.

Egy-egy...

A motorok közötti különbségek mindenesetre az utolsó versenyre eltűntek, hiszen Bennetts elküldte Sennát Olaszországba a Novamotorhoz, hogy maga felügyelje a motor összeszerelését, így a thruxtoni versenyre már ő is olyan hajtóművel rendelkezett, mint Brundle.

Az utolsó versenyen Senna megszerezte a pole-t és aztán nagy fölénnyel nyert. Bevetett egy kis trükköt is azzal, hogy leragasztotta az olajhűtő szellőzőjét, hogy a verseny elején hamarabb bemelegedjen a motor aztán a verseny közben - hogy nehogy túlmelegedjen - letépte a ragasztószalagot. A szabályok ezt konkrétan nem tiltották, így - trükk ide vagy oda - Senna teljesen korrekt módon nyerte meg a versenyt - és azzal a brit Forma-3-as bajnokságot.

Debütálás a Forma- 1-ben a Toleman-nel - 1984

Ayrton ekkorra már a Williamsen kívül más Forma-1-es autót is kipróbált. 1983 nyarán ő, Brundle és Stefan Johansson tesztlehetőséget kapott a McLarentől, de végül ebből sem lett szerződéskötés - talán mert Ron Dennis sosem szeretett igazán abszolút újoncokat szerződtetni.

Komoly érdeklődést mutatott Senna iránt viszont a Lotus, a Bernie Ecclestone által vezetett Brabham és a Forma-1-ben 1981 óta jelen lévő Toleman. A Lotus és a Brabham végül sportpolitikai okokból lemondott róla. Előbbinél ott volt Elio de Angelis és Nigel Mansell ebben az időben. De Angelis teljesítményével elégedett volt a csapatvezető, Peter Warr, Mansell azonban egész évben gyengébb teljesítményt nyújtott csapattársánál. 1983 végén Brands Hatch-ben végre volt egy jó futama Nigelnek és a csapat fő szponzora, a brit John Player Special ragaszkodott hozzá, hogy megtartsák a hazájában nagyon népszerű angolt.

A Brabhamnél az 1981-es világbajnok, Nelson Piquet - aki ekkoriban a csapat első számú versenyzője volt és érthető módon nagy tekintéllyel rendelkezett - vétózta meg Senna érkezését.

Maradt tehát a Toleman, amely már a Forma-Ford óta Sennán tarotta a szemét és amely vagy őt, vagy Brundle-t kívánta leszerződtetni. Az első választásuk azonban mindenképpen Ayrton volt, aki teljes mértékben tisztában volt tehetségével, így igen magabiztosan lépett fel a szerződés tárgyalásakor és elérte, hogy az idény végén lehetősége legyen tovább állni, ha úgy adódik. Csapattársa a venezuelai Johnny Cecotto lett.

Ayrton Senna 1984. március 25-én debütált a Forma-1-ben, hazai versenyen, Rio de Janeiróban. A Toleman-Hart az első négy versenyen még előző évi autójával futott. Pirelli gumikat használtak - ebben az időszakban az olasz gyáron kívül még a Michelin és a Goodyear látta el abroncsokkal a csapatokat. Senna a nyolcadik sorból indulhatott és a nyolcadik körben már véget is ért a bemutatkozás: elment a turbónyomás.

A soron következő Dél-Afrikai Nagydíjon a hetedik sorból indult és a versenyt a hatodik helyen zárta. Megszerezte első pontját - ráadásul nem is könnyű körülmények között: autója a verseny utolsó részében nehezen volt irányítható, mert megsérült az orra. Senna ekkoriban még nem rendelkezett olyan jó kondícióval, mint későbbi pályafutása során így első teljes Forma-1-es versenye eléggé megviselte és a futam végén úgy kellett kiesegíteni őt az autóból.

Zolderben a Belga Nagydíjon hetedik lett a pályán, ami aztán hatodikra módosult, mert szabálytalan üzemanyag miatt kizárták előle a német Stefan Bellofot (Tyrrell-Ford). Imolában a pénteki edzésen nem vett részt a Toleman, mert komoly vitái támadtak gumiszállítójával, a Pirellivel. A Toleman ugyanis a következő versenytől, a Francia Nagydíjtól Michelinre szeretett volna váltani. A Michelinnek exkluzív szerződése volt a McLarennel, így a többi csapata (Brabham, Ligier, Renault) nem kapott olyan jó gumikat a francia cégtől, mint a wokingiak, de a Toleman még a "másodosztályú" garnitúrát is sokkal jobbnak találta egy tesztelésen a Pirellinél. Szombaton Sennának benzinnyomás-problémái támadtak az időmérő edzésen, így nem tudta magát kvalifikálni a versenyre.

A Francia Nagydíjon azonban már valóban Michelin gumikkal és végre az új, 1984-es autójukkal álltak rajthoz.

Előtte azonban még történt valami. Senna elindult azon a Mercedes által rendezett ünnepi versenyen, amelyet az új Nürburgring megnyitója alkalmából rendeztek május 12-én. Mindenki ugyanolyan autót kapott: egy Mercedes 190 E-t és a futamon a múlt és a jelen nagy sztárjai vettek részt. Ayrton - ellentétben más pilótákkal - nagyon komolyan vette az eseményt, mindenképpen le akarta győzni a kor nagy sztárjait, hogy bizonyítson a világnak és saját magának. És meg is tette! Nyert - többek között olyan versenyzőket maga mögé utasítva, mint (sorrendben) Niki Lauda, Carlos Reutemann, Keke Rosberg, John Watson, Denis Hulme, Jody Scheckter, Jack Brabham, Klaus Ludwig, James Hunt, John Surtees, Phil Hill, Manfred Schute, Stirling Moss, Alain Prost, Udo Schutz, Jacques Laffite, Hans Herman és Elio de Angelis. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Prost azért esett vissza, mert az első körben ütköztek Sennával...

Aztán jött újra a Forma-1 és Dijon, ahol - új autójával és Michelin gumikkal - a hetedik sorba kvalifikálta magát, aztán a versenyen a kilencedik helyig jutott, majd a 35. körben kiesett műszaki hiba miatt.

Az 1984-es Monacói Nagydíj esőverseny volt. A Toleman előzőleg úgy állapodott meg a Michelinnel, hogy az egy évvel korábbi fejlesztésű gumikat kapják, de esőgumiból csak "84-es fejlesztésű állt a francia cég rendelkezésére, így Monte-Carlóban kénytelenek voltak a Toleman-nek is azt az abroncsot adni, amit a privilegizált McLarennek. És elindult a verseny...

Senna megint a hetedik sorból indult, de a szűk és vizes monacói pályán úgy ment előre, mint kés a vajban: megelőzte Jacques Laffite-et (Williams-Honda), Manfred Winkelhockot (ATS-BMW), aztán Michéle Alboreto (Ferrari) kicsúszott előle, majd elment René Arnoux (Ferrari) mellett, aztán Niki Lauda (McLaren-Porsche) mellett. Közben az élen Nigel Mansell (Lotus-Renault) megelőzte Alain Prostot (McLaren-Porsche), de öt körrel később kicsúszott, így ismét Prost állt az élen. Senna pedig már második volt és eszeveszett tempóban dolgozta le a hátrányát a franciához képest. A 20. körben még 33,8 másodperc volt köztük a különbség, tizenegy kör múlva pedig már csak 7,4 másodperc! Ekkor következett be a Grand Prix történelem egyik legvitatottabb mozzanata. A versenyigazgató, az egykori Forma-1-es pilóta, a belga Jacky Ickx piros zászlóval leintte a futamot az időjárási körülményekre hivatkozva. Prost így nyert, Senna második lett (mivel idő előtt leintették a versenyt, mindenki a helyezéséért járó eredeti pontszám felét kapta meg - így Ayrton 3 pontot) - pedig amilyen tempóban közelítette a franciát, senkinek nem volt kétsége afelől, hogy Senna megelőzte volna és learatta volna pályafutása első győzelmét. A döntést már csak azért is furcsállották sokan, mert a versenyen korábban szörnyűbb körülmények is uralkodtak, mint amikor Ickx a piros zászlóhoz nyúlt. Voltak akik Ickx és Prost barátságáról beszéltek, mások arról, hogy a FISA-nak francia elnöke van, megint mások arról, hogy nevetségessé tette volna a nagy McLarent az, ha a kis Toleman azonnal megveri őket, amint megkapják ugyanazokat a gumikat...

Senna természetesen dühös volt, ugyanakkor megpróbálta a dolgok jó oldalát látni: azt, hogy így nagyobb publicitást kapott, mintha megnyerte volna a versenyt. És mivel mindenki látta, hogy ő az erkölcsi győztes, ezzel a teljesítménnyel a figyelem középpontjába került és egyre szélesebb körben kezdték a jövő nagy bajnokaként emlegetni.

A Kanadai Nagydíjon Ayrton az ötödik sorból indult és a hetedik helyen végzett. Detroitban már a negyedik sorból rajtolhatott, ám a 21. körben eltört autója felfüggesztése és kiesett. Dallasban a negyedik helyen autózott a versenyen, amikor érintőt vett a falról és kiesett.

Ezután július 15-én részt vett az 1000 km-es sportautó versenyen a Nürburgringen a Joest Porsche színeiben Henri Pescarolo és Stefan Johansson társaként. A nyolcadik helyen kvalifikálták magukat és a versenyen is a nyolcadik helyen végeztek több műszaki hiba után.

A Forma-1-es szezon július 22-én folytatódott Brands Hatch-ben, ahol Ayrton megszerezte első dobogós helyezését a Forma-1-ben. A negyedik sorból indult, majd felküzdötte magát a negyedik helyre, aztán öt körrel a verseny vége előtt megelőzte Elio de Angelist (Lotus-Renault) és megkaparintotta a dobogó harmadik fokát Lauda és Derek Warwick (Renault) mögött.

Hockenheimban a 4. körben meghibásodott autója hátsó szárnya, Ausztriában a 35. körben elment az olajnyomása, Zandvoortban pedig a 19. körben motorhibával állt ki. Ezen a hollandiai hétvégén jelentősebb dolog is történt: Senna leszerződött a Lotus csapattal 1985-re és ez nagy botrányt okozott amiatt, mert a Toleman ezt az újságíróktól tudta meg - nem pedig hivatalos úton. Ráadásul a hír épp akkor érte őket, amikor szponzorokkal, befektetőkkel és egy erősebb lehetséges jövőbeni motorpartnerrel tárgyaltak. Ez a szituáció komolytalannak és nevetségesnek tűntette fel a csapatot és nagy károkat okozott nekik. Alex Hawkridge csapatfőnök szerint gyakorlatilag ebben a pillanatban pecsételődött meg az istálló sorsa és indult el a megszűnés felé.

Senna határozottan állította, hogy önhibáján kívül történt az, ami történt: valóban aláírt a Lotusszal, de kérte őket, hogy ezt egy ideig tartsák titokban. Peter Warr, a Lotus csapatfőnöke szerint ehhez tartani is kívánták magukat és az információ egy szerencsétlen véletlen folytán szivárgott ki.

A Toleman azzal büntette Sennát, hogy Monzában nem állhatott rajthoz. Helyette Stefan Johansson indult, aki a negyedik helyen végzett. Aztán a Nürburgringen már ismét Aryton ült a Tolemanben, de az első körben kiesett egy ütközés után. Az évad utolsó versenyén, Estorilban harmadik lett Prost és a világbajnoki címet itt megszerző Lauda mögött.

Első teljes szezonjának mérlege végül végül kilencedik hely és 13 pont volt a világbajnoki pontversenyben. Legjobb helyezése a monacói második pozíció volt - ami akár győzelem is lehetett volna...

Felemelkedés a Lotusnál - 1985-1987

1985-ben Senna egy olyan csapathoz került, amely jobb és ígéretesebb volt, mint a Toleman. A Lotus kormányánál az előző szezonban Elio de Angelis a harmadik helyet szerezte meg a világbajnokságban a két McLaren mögött. Most ez a tehetségesnek tartott olasz lett Ayrton csapattársa. Senna kisugárzása azonban különleges versenyzőt sejtetett és a csapat legjobb embereit hamar maga köré gyűjtötte, De Angelis pedig egyre inkább háttérbe szorult.

Az idény április 7-én Rio de Janeiróban kezdődött. Senna a második sorba kvalifikálta magát, a versenyen viszont a Lotus-Renault elektronikájának meghibásodása miatt a 48. körben ki kellett állnia, miközben a harmadik helyen autózott. A következő versenyen, Estorilban megszerezte Forma-1-es pályafutása első edzéselsőségét. És aztán az esőversenyen az első győzelmet!

Imolában ismét a pole-ból indult, ám a versenyen csak hetedik lett. Aztán Monte-Carlóban megint a legjobb volt az időmérőn, de a versenyen kiesett. Montrealban második rajtkocka, majd a versenyen megfutotta ugyan a leggyorsabb kört, ám csak a tizenhatodik helyen végzett. Detroitban pole, leggyorsabb kör, kiesés. Paul Ricard-on szintén egy kiesés, majd Silverstone-ban egy tizedik hely következett, aztán a Nürburgringen még egy kiesés. Innentől kezdve azonban jöttek a remek eredmények: az Österreichringen második hely, Zandvoortban harmadik, Monzában pole és harmadik hely, Spa-ban második rajtkocka és futamgyőzelem, Brands Hatch-ben pole és második hely, aztán a végén Kyalamiban és Adelaide-ben kiesés - utóbbi esetben a pole-ból indulva.

Senna 1985-ben a világbajnoki pontverseny negyedik helyén végzett 38 ponttal - Alain Prost (McLaren-Porsche), Michéle Alboreto (Ferrari) és Keke Rosberg (Williams-Honda) mögött. Szerzett két futamgyőzelmet és hét pole pozíciót. Senkinek nem volt már semmi kétsége tehetsége felől és ez bizonyos előjogokat biztosított számára a Lotus csapatnál. Például beleszólása volt abba, hogy 1986-ra kit szerződtessenek le mellé csapattársnak. A csapat első választása Derek Warwick volt, de ezt Ayrton megvétózta. Azt vallotta, hogy ahhoz, hogy a csapat komoly eredményeket érjen el szükség van arra, hogy az első számú pilótára koncentrálják erejüket, így nem akart olyan csapattársat, aki nem hajlandó az egyértelmű másodhegedűs szerepével megelégedni. Végül az újonc Johnny Dumfries ülhetett a másik Lotusba.

Az 1986-os év megint Rio de Janeiróban kezdődött. Senné volt a pole, de a versenyen megverte honfitársa, Nelson Piquet (Williams-Honda), így csak második lett. A következő versenyen, Jerezben övé volt a pole és a győzelem - 0,014 mp előnnyel Nigel Mansell (Williams-Honda) előtt. Ayrtont fizikailag teljesen kimerítette a kemény futam. Imolában megint a pole-ból indult, ám a versenyen a tizenegyedik körben az egyik kerékanya meglazult és emiatt kiesett. Monacóban a harmadik helyen végzett a két McLaren-Porsche versenyző, Alain Prost és Keke Rosberg mögött. Aztán Spa-ban a második helyet szerezte meg, majd Montrealban az ötödiket. Detroitban pole és rajt-cél győzelem következett.

Paul Ricard-on megszerezte az első rajtkockát, de a versenyen kicsúszott, Brands Hatch-ben a 27. körben váltóhibával állt ki. Aztán második volt Hockenheimban Piquet mögött, majd pole-t szerzett az új Hungaroringen, az első Magyar Nagydíjon és nagy csatában maradt alul újra Piquet-vel szemben, így itt is 6 ponttal gyarapodhatott. Az Österreichringen a 13. körben motorhibával állt ki, s Monzában is műszaki hiba tett pontot versenye végére. Estorilban negyedik lett - a pole-ból, majd ismét pole és harmadik hely következett Mexikóvárosban. Az utolsó versenyen, Adelaide-ben a 43. körben motorhibával állt ki.

Az 1986-os világbajnokságot is a negyedik helyen végezte - ezúttal Prost, Mansell és Piquet mögött. 55 pontot gyűjtött, két futamgyőzelmet és nyolc pole pozíciót. Csapattársa, Dumfries tizenharmadik lett 3 ponttal.1987-ben a Lotus lecserélte az addig használt Renault motorokat Hondára. A japán céggel pedig együtt érkezett egy japán versenyző is Ayrton mellé csapattársnak: Saturo Nakajima.

A szezon Rio de Janeiróban rajtolt. Senna a második sorba kvalifikálta magát, aztán az olajtartály meghibásodása miatt az 50. körben kiállt. Imolában megszerezte a pole-t, a versenyen pedig második lett Nigel Mansell (Williams-Honda) mögött. Spa-ban a második sorból indult, majd az új rajt után (amit Philippe Streiff (Tyrrell-Ford) balesete miatt rendeltek el) az élre vágott. Mansell ott volt a nyomába és az egyik kanyarban kívülről meg akarta előzni. Egyik sem engedett, így ütközés lett a dologból, majd pedig egy dulakodás a boxutcában. Egészen pontosan Mansell dühösen letámadta és torkon ragadta Ayrtont, ám Senna nyugodt maradt.

Monacóban Mansell indult az élről, mellőle Senna. Az angol a 29. körig vezetett, amikor műszaki hiba miatt kiállni kényszerült, Ayrton pedig kényelmesen nyerte a versenyt Nelson Piquet (Williams-Honda) előtt. Detroitban hasonló koreográfia szerint mentek a dolgok: Mansellé a pole, Sennáé a második rajthely. A 34. körig Nigel vezet, majd kicsúszik, Senna pedig nyer Piquet előtt. Ayrton ekkor két pont előnnyel Alain Prost (McLaren-Porsche) előtt vezetett a világbajnokságban.

Paul Ricard-on ebből még mindig maradt egy pont előny. A Francia Nagydíjon Ayrton a második sorból indult, majd negyedik lett a versenyen. Silverstone-ban második sor az időmérő edzésen, majd harmadik hely a versenyen. Hockenheimban szintén harmadik lett, de úgy, hogy mind Piquet-től, mind Stefan Johanssontól (McLaren-Porsche) kört kapott.

Ekkor Senna eldöntötte, hogy tovább lép és tárgyalásokba kezdett a McLaren vezetőjével, Ron Dennisszel. A Lotus erről értesülve megkereste Piquet-t és nagyon hamar aláírt vele egy 1988-ra szóló szerződést. Ayrton számára nem volt többé visszaút - de nem is akart viszakozni.

Közben a Hungaroringen a harmadik sorból indulva második lett Piquet mögött. Az Österreichringen negyedik sor és ötödik hely - két körrel a győztes Mansell mögött.

Ezután a verseny után jelentették be hivatalosan, hogy Senna a McLarené 1988-ra.

Monzában Senna az élen haladt, amikor elhagyta a pályát, így Piquet megelőzte és nyert, Ayrton pedig második lett. Estorilban csak a hetedik helyen végzett, Jerezben pedig az ötödiken. Mexikóban kuplungproblémák miatt kicsúszott, aztán második lett Suzukában. Az utolsó futamon Adelaide-ben is a második helyen intették le, ám utólag diszkvalifikálták mert a technikai ellenőrzésen nem találták szabályosnak az autóját (a fékpofákkal voltak gondok).

Ayrton utolsó Lotusnál eltöltött éve után harmadik volt a világbajnoki pontversenyben a két Williams-pilóta, Piquet és Mansell mögött. 57 pontot szerzett, két futamgyőzelmet és egy pole pozíciót.

1988-ban azonban teljesen új fejezet kezdődött pályafutásában...

McLaren+Senna = világbajnoki cím - 1988

A McLaren, ahová szerződött, a korszak legsikeresebb csapata volt: 1984-ben Laudával, 1985-ben és 1986-ban Prosttal nyertek világbajnoki címet. 1987-re megerősödött a Honda, így az ő motorjaikkal hajtott Williams (Piquet) diadalmaskodott. 1988-ban azonban a Williams elvesztette a Hondát a McLarennel szemben és a gyengécske Judd-tól nem sok sikert várhattak. Annak körülményei, hogy a Honda felbontotta szerződését a Williamsszel és a McLarenhez csatlakozott máig vitatottak. A váltásban Senna személye kulcsszerepet játszott, ugyanis a Honda a Lotusnál nagyon jó kapcsolatot alakított ki vele és bízott a képességeiben.

Mindenesetre a McLaren-Honda 1988 elejétől kezdve abszolút favoritnak számított, hiszen hiába volt a Williams az 1987-es világbajnok, Judd motorral felszerelve már nem jelentettek konkurenciát a wokingi csapat számára. Ráadásul a McLarennek két olyan versenyzője volt, akik az élvonalba tartoztak: Prost kétszeres világbajnok, Senna pedig a zseniális feltörekvő fiatal, aki abszolút nem illetődik meg senki korábbi eredményeitől. Ez persze felvetette a "két dudás egy csárdában" klasszikus problémáját, de a konfliktusok csak a későbbiekben éleződtek ki.

Ayrton bemutatkozó versenye az élvonalbeli csapatnál remekül kezdődött, de rosszul végződött: az időmérő edzésen megszerezte a pole-t, a versenyen azonban váltóproblémák miatt nem tudott eljönni a rajttól. Mivel Ivan Capelli (March-Judd) autója is füstöt kezdett okádni, valamint egy felfokozott lelkiállapotban lévő szurkoló beszaladt a pályára, a rajtot késleltetni kellett. Senna közben átült a tartalék autójába és a boxutcából indult a következő rajtnál. Felküzdötte magát egészen a második helyig - Prost mögé - de aztán egy rossz boxkiállás miatt visszaesett a hatodik pozícióba. A 31. körben fekete zászlóval kiintették a versenyből. Az történt, hogy a versenybíróság - hosszas tanakodás után - megállapította, hogy Ayrtonnak a rajtnál nem szabadott volna átülnie a tartalék autójába, mert hivatalosan nem rendeltek el új versenyt, csupán leállították a rajtprocedúrát. Miközben őt kizárták Prost nyert Gerhard Berger (Ferrari) és Nelson Piquet (Lotus-Honda) előtt.

Imolában megszerezte a pole-t, aztán rajt-cél győzelmet aratott Prost előtt. Monacóban fantasztikus teljesítménnyel kvalifikálta magát az első rajtkockába: még a második Prostra is csaknem 1,5 másodpercet vert! A versenyen ugyanilyen magabiztosan vezetett, ám a 67. körben egy pillanatra kihagyott a figyelme és nekiszaladt a szalagkorlátnak. Prost győzött.

Mexikóban megint Sennáé volt a pole, de a versenyt Prost nyerte, Ayrton pedig mögötte második lett. Montrealban - már-már mondhatjuk, hogy szokás szerint - Ayrton indult az első rajtkockából, de a rajtnál Prost megelőzte. A 19. körben Senna hirtelen lehetőséget látott az előzésre és nem is teketóriázott: elment Alain mellett, akinek sosem volt igazán stílusa az agresszivitás. Most is úgy tűnt, hogy nem ellenkezik: inkább biztos hat pont, mint a kiesés. És még így is vezetett a világbajnokságban Sennával szemben 39-24 arányban.

Detroitban Ayrtoné a pole aztán pedig sima rajt-cél győzelem következett Prost előtt. A verseny végére 26 autóból nyolc maradt a pályán és a hőség nagyon megviselte a versenyzőket - köztük Sennát is. Paul Ricard-on, a Francia Nagydíjon Prostnak kedvezett a hazai pálya: megszerezte az első rajtkockát - 1988-ban először verte meg Sennát időmérő edzésen. A versenyen vezetett a francia, amíg egy elrontott kerékcsere hátra nem vetette Senna mögé. Aztán úgy döntött, hogy most nem kivárásra játszik, hanem támad - és a Beausset-kanyarban sikerült is elmennie Senna mellett. Ezt meg is kellett most tennie, hiszen ekkorra már világos volt, hogy csak kettejük között dőlhet el a világbajnokság.

Silverstone-ban nem Ayrtoné volt a pole - de nem is Prosté: némi meglepetésre a két Ferrari - Alboreto, Berger sorrendben - uralta a gyors pályát az időmérő edzésen. Nem úgy a versenyen! Ott továbbra sem lehetett megközelíteni a McLareneket. Az esőverseny rajtja után Berger vezetett egy darabig, ám a 14. körben Senna megelőzte és az élre állt. Közben Prost kuplungproblémákkal küzdött és olyannyira hátraesett, hogy Senna néhány kör alatt lekörözte. A 15. körben a francia kiállt. Senna élt a lehetőséggel és megnyerte a futamot.

Hockenheimban Sennáé volt a pole. A verseny újra esőversenyként indult, de közben felszáradt a pálya. Ayrton elhúzott elől, Prost pedig szorosan követte, míg aztán ki nem csúcszott és ennek hatására meg nem nőtt közöttük a különbség. A kettős győzelem így is megvolt: elől Senna, a második helyen Prost.

A Hungaroringen Sennáé a pole és ismét győzelem - ám keményen meg kellett a diadalért küzdenie Prosttal, aki a célegyenesben egy alkalommal támadta, mellé ért és jobb íven is fordulhatott volna a következő jobb kanyarra, ám kisodródott, így Senna meg tudta tartani a vezetést. Végül alig több, mint fél másodperces előnnyel ért Prost előtt célba..

Spa-ban ennél könnyebb dolga volt: első rajtkocka és sima rajt-cél győzelem - ezúttal fél perccel Prost előtt. Ezzel a McLaren már konstruktőri világbajnok volt. Az egyetlen kérdés az maradt, hogy a pilóták között Senna vagy Prost lesz a világbajnok. Ekkor Ayrton három ponttal vezetett Alain előtt. (Hogy mennyire más kategóriába tartozott a McLaren ekkoriban, azt jól szemlélteti, hogy a harmadik helyen álló Berger hátránya 47 pont volt Sennához képest!)

1988-ban először és utoljára Monzában történt meg, hogy nem egy McLaren nyert - mivel nem értek célba. Prost motorhibával állt ki a 35. körben a második helyen autózva. Senna - pole-ból indulva - két körrel a verseny vége előtt az élen haladt, amikor összeütközött a pont előtte megpördülő lekörözendő Jean-Louis Schlesser (Williams-Judd) autójával. A Ferrari így hazai pályán kettős győzelmet aratott Bergerrel és Alboretóval.

A két nagyágyú, Senna és Prost egészen a Portugál Nagydíjig fenntartotta a harmónia látszatát. A köztük meghúzódó feszültség Estorilban azonban felszínre került. A pole-ból ezúttal Prost vághatott a versenynek, Senna mellőle indult, azonban a versenyen lerajtolta a franciát. Amikor újra a célegyenesbe értek Prost kihúzódott Senna mögül és mellékerült. Senna ekkor elkezdte a boxutca fala felé kényszeríteni Prostot s ez hátborzongató pillanat volt, mert könnyen súlyos balesetbe torkollhatott volna. Mindezt végül is a semmiért, mert Senna üzemanyagfogyasztási problémák miatt visszaesett a hatodik helyre, Prost pedig nyert. Viszont itt került először sor nyíltan kenyértörésre kettejük között. Innentől lehet datálni a Senna-Prost háborút - bár Prost a versenyt követően állítólag azt mondta Sennának, hogy ha így - MINDEN ÁRON - akarja a világbajnoki címet, hát legyen az övé....

A Spanyol Nagydíjon, Jerezben Sennáé lett a pole, ám Prost lerajtolta és sima rajt-cél győzelmet aratott, miközben Senna visszaesett a negyedik helyre. Két futammal a szezon vége előtt Prostnak öt pont előnye volt vele szemben a világbajnokságban. Ennek ellenére Senna szerezhette meg a világbajnoki címet akár már a következő, suzukai versenyen az akkori pontrendszer miatt, amely csak a év során elért tizenegy legjobb eredményt engedte beleszámolni az eredménybe.

Hogy mekkora feszültséggel és várakozással volt teli a levegő azt jól mutatja, hogy ekkor egy újabb botrányszagú pletyka ütötte fel a fejét a Honda házatájáról. Mégpedig - burkoltan vagy kevésbé burkoltan - az, hogy a japán cég egész évben jobb motort biztosított "kedvencének", Sennának, mint Prostnak. Hogy ez így volt-e vagy sem az talán sosem fog egyértelműen kiderülni, bár Prost évekkel később egy interjúban azt állította, hogy a Honda elnöke egy négyszemközti beszélgetés során elismerte ezt neki. Ugyanakkor Prost azt is hozzátette, hogy azt nem kétli, hogy Senna rendkívüli tehetség és gyorsabb is nála, de a Honda extra segítsége nélkül talán nem lett volna annyival gyorsabb (Ayrton 13 pole-t szerzett 1988-ban, míg Prost csupán hármat).

Akárhogyan is, a világbajnokság egy versennyel a vége előtt, Suzukában eldőlhetett. És Senna semmit nem bízott a véletlenre. A pole ismét az övé volt, de az indulásnál leragadt a rajtrácson. Leállt a motor. Ayrtonnak az volt a szerencséje, hogy a pálya kissé lejtett előre, így a motor egyszer csak váratlanul mégis beugrott. De ekkor már tizenhárman elmentek mellette, Prost pedig vezetett elől. Senna mindent egy lapra tett föl és hihetetlen tempóban vágta magát keresztül a mezőnyön. Mivel Alain elől egyedül mehetett, Ayrtonnak pedig az előzésekkel kellett bajlódnia a negyedik körre már majdnem 13 másodperc volt a francia előnye vele szemben. A tizedik körre Senna már harmadik volt Prost és Capelli mögött. Capelli később megelőzte Prostot, de aztán motorhiba miatt kiállt a versenyből, így maradt a két világbajnoki esélyes "szemtől szembe". És ekkor elkezdett enyhén szivárogni az eső, ez pedig minden korábbi tapasztalat alapján Sennának kellett, hogy kedvezzen. És valóban így is volt! A 27. kör végére Ayrton teljesen ott volt csapattársa nyomában, a célegyenesben kivágott szélárnyékából és megelőzte. Eldőlt! Senna később öt körrel a vége előtt a versenyben vezető pilóta jogán feltette a kezét, hogy intsék le a futamot az időjárás miatt. Prost lemaradt, már nem jelentett rá veszélyt, de biztos ami biztos.

Ayrton Senna da Silva 1988. október 30-án révbe ért: Forma-1-es világbajnok volt! A szemtanuk arról számolnak be, hogy amikor kiszállt autójából és levette a bukósisakot piros volt a szeme: minden bizonnyal sírt. Végre ott volt, ahová egész életében igyekezett: az autóversenyzés csúcsán!

A szezonból volt még egy verseny hátra az ausztráliai Adelaide-ben, de ez már csak amolyan levezetés volt: Senna megszerezte a pole-t, a versenyt azonban Prost nyerte Ayrton előtt. Mindez már nem változtatott a lényegen.

1989-re változatlanul Senna és Prost maradt a McLaren két versenyzője, azonban az év elején még senki nem sejtette, hogy ez az idény kapcsolatuk mélypontját fogja hozni.

A szezon március 26-án Rio de Janeiróban kezdődött. Senna megszerezte a pole-t, ám a versenyen az első körben összeakadt Gerhard Bergerrel (Ferrari) és Riccardo Patresével (Williams-Renault), amikor egyszerre hárman próbáltak befordulni ugyanabba a kanyarba. Senna hátraesett és csak a tizenegyedik helyen ért célba. Némi meglepetésre Nigel Mansell (Ferrari) nyert Prost előtt.

A vihar, amelynek fellegei már régóta gyülekeztek a Forma-1 egén, Imolában tört ki. Látszólag a versenyen semmi különös nem történt - Berger balesetén kívül, amelyet a Tamburello-kanyarban szenvedett el és amely ugyan rettenetesnek tűnt, ám az osztrák viszonylag könnyedén megúszta. Az új rajttól Prost jött el jobban, de a pole-ból induló Senna a Tosa-kanyarban megelőzte és vissza sem nézve simán nyerte a versenyt. Hogy valami mégsem volt rendben, az a futam után derült ki, amikor hiába várták Prostot a sajtótájékoztatón. A francia dühös volt. Mint kiderült felháborodásának az volt az oka, hogy szerinte Senna becsapta őt. A verseny előtt ugyanis megállapodtak abban, hogy amelyik McLaren-pilóta először ér az első kanyarba, azt a másik nem támadja. Prost szerint ezt a megállapodást rúgta fel Senna, amikor a Tosában mégis elment mellette.

Ayrton máshogy gondolta. Elismerte, hogy valóban volt közte és Prost között ilyen megállapodás - sőt, már az előző évben is többször, amelyet mindig mindketten betartottak - de félreértésről beszélt. Ayrton elmondta, hogy az első rajt után ugyan Prost indult jobban, de ő (Senna) volt előrébb az első kanyarban. A második rajtra pedig - szerinte - már nem vonatkozott a megállapodás...

Prost ezzel egyáltalán nem értett egyet, Ron Dennis pedig nyomást gyakorolt Sennára, hogy kérjen elnézést a franciától, aki meg is tette ezt - igaz, később elmondta, hogy nem meggyőződésből, pusztán a békesség kedvéért. Békesség azonban nem volt. Prost egy francia lapban azt találta nyilatkozni, hogy Senna egy "nem becsületes ember". Senna nem kívánt nyilatkozatháborúba bocsátkozni, de valami itt megszakadt kettejük között. Mindketten kijelentették, hogy a hivatalos és szükségszerű érintkezésen kívül nem akarnak többet a másikról hallani.

A Monacói Nagydíjon Senna mindentől függetleníteni tudta magát és szenzációs körrel szerezte meg a pole-t, majd sima rajt-cél győzelmet aratott Prost előtt. Mexikóban ugyanez volt a "menetrend" - azzal a különbséggel, hogy Prost most csak ötödik volt. Phoenix-ben újra Sennáé volt az első rajtkocka - immár 34. alkalommal pályafutása során, amivel megdöntötte Jim Clark addig fennálló rekordját.

A versenyt azonban nem fejezte be. Prost nyert Patrese és Eddie Cheever (Arrows-Judd) előtt.

A Kanadai Nagydíjon Ayrton klasszis teljesítményének lehettek tanúi a nézők. A futam esőversenyként indult, de szinte azonnal a verseny elején elállt és Ayrton a negyedik körben már a boxban is volt slick-gumikért. Az első helyről állt ki és az ötödikre állt vissza. Ekkor újra elkezdett esni az eső. Senna ennek ellenére gyorsabb volt, mint azok, akik még mindig esőgumikon hajtottak előtte! Aztán egyre sűrűbbé vált az eső és Ayrtonnak muszáj volt esőgumikért bemenni a boxba a 21. körben. A hatodik helyre állt vissza, egy perces hátrányban a vezető Patrese mögött. De Patrese még nem volt kinn a boxban. Amikor kiment, akkor már csak Derek Warwick (Arrows-Judd) autózott Ayrton előtt, akit aztán megelőzött és pillanatokon belül fölényes vezetést szerzett. Három körrel a verseny vége előtt azonban motorja felmondta a szolgálatot, így végül Thierry Boutsen (Williams-Renault) nyert Patrese és Andrea de Cesaris (Dallara-Ford) előtt. Prost szintén a kiesettek között volt.

Paul Ricard-on Prost indult az élről, Senna mellőle, ám az első körben váltóhiba miatt kiállni kényszerült. Prost nyert Mansell előtt.

Silverstone-ban Sennáé az első rajtkocka és vezetett is öt körrel a futam vége előttig, amikor is váltóhiba miatt kicsúszott. Prost nyert, megint Mansell előtt.

Hockenheimban újra Senna indult az élről, de a versenyen ezúttal neki kellett a szerencse a győzelemhez Prosttal szemben: a francia három körrel a verseny vége előtt még vezetett, amikor váltóhibája támadt és lassítania kellet. Senna így arathatta le a győzelmet, de Prost azért a második helyet még meg tudta tartani.

A Magyar Nagydíj Mansell nagy napját és pályafutása egyik legjobb versenyét hozta: az első kör után az angol még nyolcadik volt, de aztán szisztematikusan felküzdötte magát és végül Ayrtont is remek manőverrel utasította maga mögé. Senna így második lett, Prost pedig negyedik.

Spa-ban pole következett Ayrton számára, majd rajt-cél győzelem a vizes pályán Prost előtt.

Monzában aztán megint beindult a politika. Kezdődött azzal, hogy Prost bejelentette, hogy év végén elhagyja a McLarent és a Ferrarihoz igazol. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott - sőt, az elsődleges szerepet játszotta - Sennával való megromlott viszonya. Aztán az időmérő edzésen