Hogyan mérik az időt a Forma 1-ben?

A célszalag valódi jelentősége az időmérés elősegítése volt. A győztes futó elszakította a fonalat, amire egy súly volt kötve, ez a súly megállította az órát.

Az időmérés a technikai sportok hőskorában burleszkbe illő jeleneteket hozott. Hol vagyunk még a kézistopperektől! A célvonalnál egy vízzel teli locsolótömlő (az Ifjú Mormoták Kézikönyve Szerint "slag") volt kifeszítve keresztülfektetve az úttesten. Az egyik végét csappal lezárták, a másikhoz egy mechanikus szerkezet kapcsolódott, melyet a kinyomódó víz hozott működésbe, ez a szerkezet állította meg az óra mutatóját. Ezzel csak akkor lehetett időt mérni, ha egyetlen autó haladt a pályán és mire újra körbeért a tömlőt buborékmentesre fel lehetett tölteni. Ez viszonylag pontosan mérhetett, miután a folyadékok nem igazán sűríthetők. Komikus helyzetet okozhatott, ha egymás után több jármű is áthaladt a vonalon, első és hátsó kerekeikkel is nyomást gyakoroltak a tömlőre, ezért ezt a megoldást futamokon nem használhatták.

1918-ban az egymás mellett fekvő két kronográf képezte a mérőbankot. A rajtjelre egy elektromos impulzus megindította az órákat. A célvonalon való áthaladáskor az időmérőbíró megnyomott egy gombot, amely megfékezte az úgynevezett másodmutatót arra az időre, amíg a bíró feljegyezte a mutatott értéket és a rajtszámot. Ezután a másodmutató visszaugrott az igazi mutatóhoz, és követte azt a következő gombnyomásig. A második órának is ez volt a szerepe, de ezt csak akkor használták, amikor két kocsi követte egymást. Mi volt ha egy trojka érkezett? Ne is kérdezzük...

A fotoelektronikus időmérést először 1937-ben a chamonix-i sí vb-n alkalmazta a svájci Longines. Az első kvarcórát 1954-ben szerkesztették, amely valóban csalhatatlanul pontos lett volna, de a gomb megnyomását emberekre bízták...Az 50-es években jellemző motívum volt, hogy az olasz nagydíjon a bírók 1 másodpercet "bemértek" a hazai versenyzőknek, mert ugye ez a hazai pálya előnye.

1969-be vonult be a versenysportba az elektronika. 1976-ban az első long beach-i nagydíjon jeladókat helyeztek el több versenyautóban, és a célvonalnál lefektetett aluszalag működött vevőantennaként. Ezzel már ezredmásodpercre pontosan lehetett mérni, mert az autók jeladói különféle frekvenciákon dolgoztak. A mai rendszerek is ezen alapszanak, ma az aszfaltba épített vevőantenna veszi a jeleket, további két függetlenített áramforrású és működtetésű mérőrendszer dolgozik egymással párhuzamosan, plusz egy lézerháló is működik a pontos mérés érdekében. Ezen túl minden csapat saját maga is méri az időt - a biztonság kedvéért. A pontos tájékoztatás legmagasabb szintjét az Internet jelenti, amikor a szabadedzésektől a leintett futamig figyelemmel kísérhetők a köridők a világ bármely pontjáról - néhány másodperc késedelemmel. Manapság a Longines-Olivetti korszakos szerepét a Siemens vette át az időmérésben.