Jean Todt

Böven volt alkalmunk az elmúlt időszakban megszokni egy kedves, kissé köpcös alakot, aki a dobogón integetve átvette a csapat győzelméért járó trófeákat. Jean Todt, a Ferrari csapatvezetője, aki napóleoni termete ellenére rendkívűl nagy tekintéllyel bír Maranellóban. Az egykori rally-navigátor és sportdiplomata rendszerető, sőt kínosan precíz ember, ráadásul babonás is.

Jean Todt idén 62 éves (2007). E bő fél évszázad alatt maradandó nyomokat hagyott maga után az autósportban. Pályafutását rally-navigátorként kezdte 1966-ban, tizenöt éven keresztül diktálta az itinert a hatvanas évek legnagyobb menőinek, Achim Warmboldnak, és Hannu Mikkolának. Az apró termetű francia azonban vezetői ambíciókkal is rendelkezett - no nem autóvezetői, hanem sportvezetői téren, ezért 1975-től hat esztendőn át ő képviselte versenyzőtársait a Nemzetközi Automobil Szövetség Sporttanácsában (FISA), Miután csapata, a Talbot megnyerte a világbajnokságot, 1981-ben visszavonult a versenyzéstől, és a Peugeot-nál kapott vezetői állást. Megbízták a sportosztály kialakításával, amely rövid időn belül 220 fős, rendkívül hatékony és sikeres szervezetté nőtte ki magát. Todt elhatározta, hogy minden addiginál erősebb rally-autót fejlesztenek ki (ez lett a Peugeot 205 turbo), amellyel 1984-ben benevezett a világbajnokság küzdelmeibe. A következő évek meg is hozták a várt sikert: Timo Salonen, majd Juha Kankkunen révén mind az egyéni, mind a gyártók világbajnoki címét bezsebelték a franciák. Miután azonban az FIA kitiltotta a rally vb-ről az alig zabolázott teljesítményű 205-ösöket, Todt a hosszú távú terepversenyek, a Párizs-Dakar rally felé terelte a Peugeot sport fő irányvonalát. Négy Dakar győzelem után az újabb kihívást a sportprototípus világbajnokság (ismertebb nevén a C-csoportos vb) küzdelmeiben találták meg, amit a Peugeot 905-ös második teljes évadában szintén megnyert.

Todt ekkor az javasolta a Peugeot vezérkarának, hogy teljes programmal, azaz saját motorral és sasszéval szálljanak be a Formula küzdelmeibe, kérését azonban elutasították. Ha nem , hát nem - gondolta, és 1993 júliusában a maga útjára lépett: leszerződött a Ferrarihoz csapatvezetőnek. A Peugeot csak motorszállítóként 1994-ben nevezett az F1-be, ám a gárda fokozatosan leépült, majd nem sokkal később ki is szállt.

A Ferrari sportrészlegének irányítása nem kis feladat. Többen belebuktak már, a nyolcvanas évek közepén Marco Piccinini, a kitűnő referenciával érkező Cesare Fiorio, sőt Piero Lardi Ferrari, a csapatalapító Enzo Ferrari fogadott fia is. Amikor Todt Maranellóba érkezett, már Luca Di Montezemolo irányította a gárdát, de túlpolitizált, belviszálytól marcangolt istálló helyzete mindennek volt nevezhető, csak fényesnek nem. Akkor mi vonzotta mégis ide az apró termetű franciát? " A Ferrari autói iránt érzett szeretet miatt hagytam ott Franciországot." Szép, nyugalmas munkám volt egy olyan cégnél ahol mindenki elégedett volt velem. De ha valaki igazán odaadással viseltetik az autóversenyzés iránt, annak egyetlen szimbóluma a Ferrari. "Ennek a csapatnak az irányítása a legnagyobb kihívás amit csak magam elé állíthattam!" - vallja. Todt egy átlagos munkanapja ma is 14 órát tart. Ez nagyon hosszú idő, amely alatt bőven volt ideje megtanulni, hogy mennyire más a maranellói morál. " Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz munkát vállaltam fel. A Ferrarinál megtanultam alázatosnak lenni. Korábban nem hittem volna, hogy át tudom vészelni a nehéz időket, amelyek az első években jártak ránk." - mondja Todt.

A Scuderiánál töltött első fél évben kevés öröm jutott az új vezetőnek. Az egyik nagy pozitívum az volt, amikor Jean Alesi második helyre hozta be az egész évben kínlódó Ferrarit Monzában, sok ezer tomboló olasz előtt. Aztán Estorilban a francia vezetett húsz körön keresztül - ilyesmire legutóbb két évvel azelőtt akadt példa. 1994-re John Barnard tervezte a kocsit, amellyel Alesi és Gerhard Berger néhány dobogós helyezést össze tudott kaparni, az osztrák pedig négyévi szünet után újra nyert Hockenheimben. A következő évadra egy sallangoktól mentes, de megbízható kocsit állítottak ki, amellyel Alesi megszerezte az első futamgyőzelmét, Berger pedig hatszor állhatott fel a dobogóra. Az olasz média azonban, amelynek az egyetlen elfogadható eredmény a világbajnoki cím, egyre hangosabban támadta a csapatvezetést, gyökeres változásokat, Barnard és Todt menesztését követelve. "Egyszer-kétszer valóban közel kerültem ahhoz, hogy mennem kell" - ismeri el Todt. 1996-ra sikerült elérnie Montezemolónál, hogy szerződtesse le a mezőny legjobb pilótájának tartott Michael Schumachert, főtervezőnek pedig a német Benettonos sikereinek egyik kovácsát, Rory Byrne-t. Amikor azonban 1997-ben, az utolsó versenyen Schumacher ráhúzta a kormányt az őt előzni próbáló riválisára Jacques Villeneuve-re, végül azonban az ő Ferrari-ja csúszott ki, ismét megtört a beléjük vetett bizalom. Pedig ez az év fordulópontnak számít a vörösök történetében. Innentől fogva ugyanis kivétel nélkül minden évben eséllyel pályáztak a világbajnoki címre. 2000-ben, amikor már Michael Schumacher vezette a világbajnoki pontversenyt, Todt még mindig így beszét: "Hetedik éve ülök egy puskaporos hordón, amely bármelyik pillanatban felrobbanhat!"

Nem robbant. Schumacher 2000-ben 21 év után világbajnok lett, a Ferrari pedig megvédte a hosszú idő után 1999-ben visszaszerzett konstruktőri vb címet. Jean Todt szervezői munkája meghozta a gyümölcsét, és élete legnagyobb célja valóra vált. Vajon ő is így számolt? "Sohasem használok számológépet. Szeretem a számokat, hat éves koromban egyetlen nap alatt tanultam meg számolni. Fel kellett volna lépnem fejszámolóként a cirkuszban!" - állítja.

Todt minden munkanapját úgy tölti, mintha őrjáraton lenne. Egy kis feszültség mindig van benne, leginkább attól fél, hogy valami nem a tervek szerint alakul, és improvizálnia kell. Utál improvizálni. Egyébként is minden mozdulatáról lerí az átgondoltság. Mindent tudni akar, a legutolsó nyúlfarknyi hírt is, amit róla mondtak vagy írtak a boxutcában. Amikor interjút ad gyakran elgondolkozik, hezitál. Nem azért mert kifejezési nehézségei lennének - francia anyanyelve mellett évtizedek óta beszél angolul, és jól halad az olasszal is - csupán azért mert gondosan megválogatja szavait. Ki nem ejtené a száján például azt, hogy "Mclaren Mercedes", ehelyett mindig a legfőbb riválisunk kifejezést használja. De az sem idegen tőle, hogy hirtelen félbeszakítja a kérdezőt, és visszakérdez: maga hány éves, honnan jött, mit tanult? Persze csak akkor, ha valaki elég szerencsés volt ahhoz, hogy lehetőséget kapjon egy interjúra a Ferrari sportigazgatójával.

Kedvenc hobbija - milyen meglepő - a logikai játék. Éjjelenként tetrisszel a kezében, vagy gemeboy-al való játék közben alszik el. Órákat el tud tölteni a kis elektromos csodákkal, akár egy nagy gyerek. Mintha csak a munkája, a Ferrari irányítása, a dolgok helyrerakása tükröződne ebben is. "Erre még nem gondoltam de az ember élete során biztosan nem változtathatja meg a saját jellemét" - mondja. Másik jellemzője a rendszerezettség, a precízitás, ami ismét csak a váratlan miatti aggodalomból fakad. És még valami: "Rendkívűl babonás vagyok. Amikor eljöttem Párizsból, semmit sem hoztam magammal, mert úgy éreztem, mindennek a maga helyén kell maradnia. Megpróbálom elhagyni ezt a szokásomat, de nagyon nehéz." Sohasem ülne például tizenharmadiknak az asztalhoz. Csuklójáról sohasem veszi le a fehér elefántot ábrázoló karkötőjét, de titokban egy másik talizmánt is hordoz magánál. " Mindig a zsebemben lapul egy kis fadoboz, mert úgy érzem, ha fához érek, szerencsét hoz." - mondja a kis nagyember.
Élete minden perce valóban a Ferrari-é, persze családján, feleségén, és fián kívül. "Ha valaki a hogylétem felől érdeklődik, azt szoktam neki mondani nézze meg a világbajnokság állását. A mindenkori lelkiállapotom a családom létbiztonsága utáni legfontosabb dologtól, a Ferrari mindenkori pozíciójától függ. Szezon közben az időm 90%-át a csapatvezetés teendői kötik le." Aki ennyire magasra teszi a mércét saját magával szemben, az nem kevésbé maximalista a kollegáival szemben sem. Maga Todt erről így beszél: "őszinte, lojális főnök vagyok, de tudok kemény is lenni ha arra van szükség. De elnéző, sőt engedékeny is tudok lenni azokkal, akiken látom, hogy szívvel-lélekkel dolgoznak. Amikor például idekerültem szigorúan vettem, hogy a sportrészleg minden egyes munkatársa a pozíciójának megfelelő öltözékben, frissen borotváltan, és nyakkendőben jelenjen meg. Ma már sokkal toleránsabb vagyok ebben a tekintetben, mert azt szeretném, ha mindenki boldog lenne. Ez azt jelenti, hogy elfogadom ha valaki nem az elképzeléseimnek megfelelően jelenik meg, még ha nem is értek vele egyet. A Ferrari emberei meg vannak becsülve, nagy figyelmet fordítunk, a panaszaikra, ötleteikre, ami azt hiszem alapvető dolog a siker érdekében."

A siker pedig beteljesedett. Most hogy a vörösök már minden céljukat elérték, megnyerték a konstruktőri, és egyéni világbajnoki címet, hosszú idő után Itáliában gyártották a világ legjobb F1-es versenyautóját, van-e még valami ami ébren tartja a motivációt a Ferrari vezetőjében? " Pár évvel ezelőtt valóban azt gondoltam, hogy már nem dolgozom itt 2000-ben. Aztán azt mondtam magamban, hogy az év végét megvárom. Most pedig az a helyzet, hogy hosszabbítottam a Ferrarival, amiből az is látszik, hogy fogalmam sincsen meddig folytatom ezt a munkát. Csak remélni tudom, hogy bármilyen döntés születik a jövőben velem kapcsolatban, az nem lesz egyoldalú..."