Spa-Francorchamps


A Belga Nagydíjnak, azon belül pedig Spa-Francorchamps-nak különleges múltja van. Az világ elsõ zárt versenypályája is ezen a környéken létesült, 1902-ben, már amennyire lezárt utak 80 kilométeres halmazát pályának lehet nevezni. De az ötlet itt született meg, hogy a versenyek ne várostól városig, hanem egy zárt pályán történjenek.

Spa Jules de Thier álma volt, aki a helyi fürdõk és kaszinók gazdag vendégeit akarta szórakoztatni a versenyekkel. Francorchamps falucskától kiindulva tervezte meg a pálya vonalát, át az Eau Rouge patakon, fel a hegyoldalba. Gyors, technikás vonalvezetésû pálya lett belõle, és hamarosan komoly versenyeket rendeztek itt. A ma is minden évben megrendezésre kerülõ Spa 24 órás verseny volt az elsõ fontosabb, amely a Sebring 12 és a Le Mans 24 mellett a legrangosabb hosszútávú versenyek egyike. 1925-ben rendezték az elsõ Belga Nagydíjat, és hamar kiderült, hogy ezen a pályán csak a legjobbak tudnak gyõzni, Rudolf Caracciola, Antonio Ascari, Tazio Nuvolari nevét találjuk a gyõztesek sorában. Pár évvel késõbb sajnos versenymotorok dübörgése helyett már tankok csörömpöltek, a második világháborúban mindkét ardenneki offenzíva áthaladt a környéken, és a pálya, valamint a környezõ települések sokat szenvedtek.

1947-ben rendezték újra az elsõ versenyt, és az élet hamar visszatért az egyik legtermészetesebb kialakítású versenypályára. 1950-tõl természetesen az induló Forma 1 világbajnokság naptárában is szerepelt, és továbbra is a pilóták mércéje maradt a különleges atmoszférájú versenypálya. Fangio, Farina és Alberto Ascari nyerték az elsõ versenyeket, és a Belga Nagydíj mindig nagy csaták, kiváló versenyek helyszíne volt. Azonban nem kerülhette el a minden Forma 1-es pályát sújtó gondot, és az 1960-as évekre egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a pálya már nem elég biztonságos a versenyzéshez. 1960-ban Stirling Moss szenvedett itt súlyos balesetet, és ugyanazon a hétvégén még két fiatal brit tehetség vesztette életét. A helyzet tarthatatlanná vált 1970-re, és a következõ évben nem rendezték meg a Belga Nagydíjat. 1972-ben Nivelles-ben, egy meglehetõsen jellegtelen pályán újra megszervezték a versenyt, a rákövetkezõ évtõl egészen 1982-ig Zolder volt az otthona a futamoknak.

Zolder eredetileg egy viszonylag gyors pálya volt, de a biztonságosság jegyében beépítettek két extra sikánt. Ezzel viszont elég jellegtelen lett, és igazán népszerû soha nem volt sem a pilóták, sem a nézõk körében. 1981-re már így sem volt igazán megfelelõ a pálya a Forma 1-nek, és a kaotikus hétvégén egy szerelõ életét vesztette a boxutcában, amikor megcsúszott a boxutca emelvényén, és Carlos Reutemann Williams-e elé esett. Egy másik szerelõ a rajtnál sérült meg, amikor Patrese lefulladt autójához ugrott, de közben elindították a versenyt, és hátulról belerohantak. Igazán azonban 1982 jut a legtöbb ember eszébe Zolder hallatán, mert ebben az évben vesztette itt életét Gilles Villeneuve. Zolder ezzel végleg kikerült a Forma 1 naptárából, és 1983-tól újra Spa-ban rendezték a futamokat.

Spa természetesen nem ugyanaz a pálya volt már. Az eredeti 14 kilométeres pálya hossza a felére csökkent, de a tervezõk igyekeztek a lehetõ legtöbbet megõrizni az eredeti nyomvonalból és hangulatból. Ez sikerült is nekik, és a pilóták elismerõleg nyilatkoztak az új vonalvezetésrõl. Ezzel együtt Spa veszélyes maradt, 1985-ben a Forma 1 egyik ígéretes tehetsége, Stefan Bellof vesztette életét az Eau Rouge-ban egy túraautó-versenyen. Az 1980-as években Ayrton Senna, késõbb Michael Schumacher volt aki specialistának számított a pályán.

2003-ban a versenyt nem szervezték meg, a dohányreklám-tilalom feletti viták miatt, 2006-ban pedig egyszerûen elfogyott a pénz a szervezõk zsebébõl. Spa-t viszont hosszútávon nem lehetett kihagyni a naptárból, és Bernie Ecclestone nyúlt a verseny hóna alá, így 2007-ben ismét ellátogat a pályára a Cirkusz.

Spa egészen különleges pálya, az utolsó megmaradt klasszikus, természetes vonalvezetésû aszfaltcsík a Forma 1 naptárában, amely minden átalakítás ellenére a régi idõk hangulatát idézi. Meghatározó elemei a gyors, nagy sebességû, vibráló kanyarok, a hosszú egyenesek, és a boxutca körüli szekció, amely gyakorlatilag egy utcai szakasz, a Buszmegálló nevû sikán például civil hétköznapjaiban ténylegesen egy buszmegálló. És természetesen ott van még az Eau Rouge, egy dombról le, dombra fel gyors bal-jobb kombináció, amit Michael Schumacher csak úgy jellemzett, hogy "talán a legjobb érzés a világon, és a legnagyobb élmény amit versenyzõként valaki megélhet".

A nagysebességû kanyarokhoz nagyon fontos a stabil autó, a jó aerodinamika, a hosszú egyenesekben nem árt egy kis erõ a motorban, a felfüggesztéseket pedig óvatosan kell finomra hangolni a Buszmegálló pattogós rázóköveire. A pálya természetes kihívásai mellett a pilótáknak számolni kell még az idõjárás szeszélyeivel is. Az Ardennek lábainál gyakoriak a váratlan esõk, és gyakran elõfordul, hogy a pálya egyik részén folyamatosan esik az esõ, máshol viszont száraz az aszfalt. Sokszor ilyen problémáról szó nincs, mert az egész pályán áll a víz ha igazán leszakad az ég, márpedig ezzel Spa-ban bármikor számolni lehet.

A pálya hivatalos weboldala: www.spafrancorchamps.be