A hűtött benzin

Történetünk 1984-ben kezdődött. A sport irányító testülete betiltotta a verseny közbeni tankolást, és 540 kg-os minimum súlyt írt elő a versenyjárművekre. A járműteljesítmények és menetsebességek emelkedése újabb nehézség elé állította a mezőnyt. Ebben a mezőnyben együtt versenyzett Ayrton Senna, Alain Prost, Nelson Piquet, Niki Lauda, Michele Alboreto, Elio de Angelis, Nigel Mansell és Keke Rosberg! Ebben a hihetetlenül kiéleződött versenyhelyzetben kompromisszum mentesen kellett az egyre jobb helyezéseket hajszolni. Kockázattal lehetett a konkurenciát legyűrni, de ehhez csupán 220 liter üzemanyag állt rendelkezésre. A megszorításoktól motivált fejlesztőmérnökök (nem először a F-1 történetében) felismerték, hogy egyszerűbb – (és olcsóbb) kijátszani a regulát, mint annak béklyóját cipelni. Egyszerűen „nem volt szívük” a közel ezer lóerőt produkáló turbómotorjaikat reálteljesítmény alatt üzemeltetni, tehát kiskapukat kerestek. A szabályok kimondták, hogy mekkora lehet a Forma-1-es autó üzemanyagtartálya. Bizony egyesek hűtötték a benzint, kihasználták annak térfogatcsökkenését. Így egyidejűleg szabályos méretű üzemanyagtankot használtak, de abba már több hajtóanyagot tölthettek! A sors iróniája, hogy erre csupán évtizedes késéssel kaphattunk rálátást. A francia Renault továbbra is erőforrásával látta el a Lotus csapatot, miközben saját, gyári versenyistállójára koncentrált. Érdekes volt, hogy a Lotus-Renault gond nélkül célbaért, miközben a a gyári Renault nem, saját fejlesztésű motorjával. Az 1984-85-ös versenyekre úgy emlékszünk vissza, mint az oda-vissza előzések látványos évére.

Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a futam egyes szakaszaiban a fedélzeti számítógép előkalkulációt végzett az addigi fogyasztás és a hátralévő körök figyelembevételével. A pilótának ehhez kellett igazodnia, ha látni akarta a kockás zászlót. Amennyiben korábban üzemanyagot takarított meg, felcsavarhatta a teljesítményt, és ekkor születtek meg az átütő erejű előzések.

Ugyanez a versenyző könnyen átesett a ló túloldalára, és a hajrában csökkentenie kellett a teljesítményt, bosszúra éhes ellenfelei ilyenkor könnyedén visszaelőzhették, azaz nem volt igazi verseny! Az eredeti témánál maradva – a sportot irányító testületnek természetesen feltűnt, hogy egyesek patikamérlegen mérik az üzemanyagot, mások viszont bátran pazarolják. Azaz itt valami nincs rendben. Az ellenőrzések megkezdése után a legnagyobb gondban az Alfa és a Renault turbómotorral nevezők voltak…

Nézzük , kik és hányszor álltak le 1984-ben és 1985-ben üzemanyaghiánnyal, s mennyi hiányzott a célig:

1984	Brazília: Tambay (Renault) –2 kör
1984	Dél-Afrika: Tambay (Renault) –9kör
1984	Belgium: Rosberg (Williams-Honda) –1 kör
1984	San Marino: De Angelis (Lotus-Renault) –1 kör
1984	Kanada: Cheever (Alfa Romeo) –7 kör
1984	Nagy-Britannia: Patrese (Alfa Romeo) –5 kör
1984	Ausztria: Patrese (Alfa Romeo) –3 kör
1984	Hollandia: Rosberg (Williams-Honda) –3 kör
1984	Olaszország: Ghinzani (Osella-Alfa) –3 kör
1984	Portugália: Gartner (Osella-Alfa) –5 kör
1985	San Marino: Johansson (Ferrari) -3 kör
1985	Franciaország: Fabi (Toleman-Hart) –4 kör
1985	Ausztria: Bellof (Tyrrell Renault) -3 kör