JACKY ICKX

Ha jó autó volt alatta, úgy vezetett, mint egy világbajnok, különösen akkor, ha esett az eső. Ha rossz volt az autója, olyan volt, mintha a világ legtehetségtelenebb versenyzője lenne.

Igaz, az autót saját hibájából sohasem törte össze, hihetetlen precizitással vezetett. Ha jó csapatnál versenyzett, a gárda éppen mélyponton volt, ha otthagyta őket, meg sem álltak a világbajnoki címig. De Le Mans-ban fantasztikus volt, akármikor csak rajthoz állt. Hogy kiről van szó? Az úr neve: Jacky Ickx.

Jacky édesapja újságíróként kereste a kenyerét. Egykoron ő is versenyzett, előbb motorral. Később, 1951-ben, honfitársa, Johnny Claes partnereként részt vett a Lüttich-Szófia-Lüttich csillagtúrán, ahol a páros hibapont nélkül tette meg a 4719 km-es erőpróbát és első helyre hozták be Jaguar XK 120-asukat. 1945. január 1-jén megszületett Jacques papa második fia, Jacques Bernard. Az autóversenyekről tudósító idősebbik Ickx gyakran vitte magával fiacskáit, Jackyt és Pascalt különböző versenyekre - többek között 13 éves korában a Belga Nagydíjra is - de a kis Jacky igencsak unatkozott, nem érdekelte az egész. Egyébként a fiúcska igen rossz tanuló volt. A szülei vásároltak számára egy játék-versenyautót, de semmi érdeklődést nem mutatott sem az autósport, sem más iránt.

Megváltozott a helyzet, mikor szülei a 15. születésnapjára egy 50 köbcentiméteres Puch motorkerékpárral ajándékozták meg. Bátyja, Pascal eközben már sikeres motorversenyző volt Belgiumban, de rövid idő után felhagyott vele. A fiatal Ickx innentől fogva a saját maga által kialakított versenypályán száguldozott reggeltől estig a közeli erdőben újabb és újabb körrekordokat felállítva. Mivel a szülők látták, hogy Jacky nagy örömét leli a motorozásban, a Puch-ot egy Zündapp GS 50-es motorral cserélték. Jacky olyan jól szerepelt a különböző helyi versenyeken, hogy a belga Zündapp és BMW kereskedő, Albert Moorkens segítségével (aki a 60-as évek elején maga is versenyzett) öt hónap múlva leszerződtette a gyári Zündapp csapathoz. Hogy nem csináltak vele rossz vásárt, azt mi sem bizonyítja jobban: 17 évesen megnyerte a belga bajnokságot az 50 köbcentiméteres kategóriában. Éppen ebben az időszakban kezdett felvirágozni a gyorsasági motorversenyzés. A szülők ezt látva ismét a zsebükbe nyúltak és lehetővé tették, hogy Jacky három versenyen részt vehessen egy Kreidler nyergében. Alighogy elkezdte a versenyzést, lecsapott rá a Suzuki, és benevezték a belga világbajnoki futamra az 50 köbcentiméteres kategóriában. A szervezők 17 éves korára való tekintettel visszautasították a nevezést.

Amint Jacky elérte az autóvezetéshez szükséges életkort (1963 áprilisában) Albert Moorkens rendelkezésére bocsátott egy BMW 700S-t, hogy kipróbálhassa magát a La Roche nevű hegyiversenyen. A fiatal versenyző nagy tehetségről tett tanúbizonyságot, ám legnagyobb sikerét mégis a versenyen bemutatott borulásával okozta, mivel cirkuszi akrobatákat megszégyenítő ügyességgel ugrott vissza négy kerékre a BMW-je. Ráadásul a versenyt a televízió is közvetítette, így Jackyt megismerte a fél ország. Későbbi sikereinek hatására megkereste őt Frank Pepermans, a Ford cég belga képviseletének vezetője és leszerződtette csapatához. 1964 márciusában a 19 éves Jacky Ford Lotus Cortinájával hazai földön, Zolderban legyőzte az egykori Formula-1-es versenyzőt, Lucien Bianchit. A nyár végére a félig hivatalos Ford gyári csapat, az Alan Mann Racing Team tagjaként részt vett a Túraautó Európa-bajnokság utolsó három versenyén. Éppen a Budapesten megrendezett versenyen figyelt fel rá Ken Tyrrell, aki akkoriban még a Formula-2-ben szerepelt csapatával, és éppen versenyzőt keresett a Formula-1-be, a távozó Jackie Stewart helyére. Így nyilatkozott Tyrrell a látottakról: "Autójának egyik kerekét elvesztette. Mikor visszahozta a kocsit a boxba, olyan nyugodt volt abban a kritikus pillanatban, hogy rendkívül mély benyomást tett rám és azonnal felajánlottam neki egy tesztelési lehetőséget."

Az ígéretes karriert katonai szolgálat szakította meg, így a tesztet is el kellett halasztani. Ickxnek egészen másfajta járműveket, harckocsikat és tankokat kellett vezetnie a seregben. Később oktatóvá lépett elő, s ez azzal járt, hogy hétvégenként néha elengedték versenyezni. Miután 1966-ban leszerelt, visszatért a versenypályákra, mégpedig ismét a túraautók világába. Ekkor nyerte meg élete első 24 órás versenyét Spa-Francorchamps-ban Hubert Hahne partnereként. Hamarosan bemutatkozott az együléses autók világában is. A F3-as Matra-Cosworth gyakran megállt a belga versenyző alatt, de nem születtek nagyszerű eredmények, mint ahogy azt a Zolderben és Zandvoortban elért második helyek is bizonyítják.

Ezt látva Ken Tyrrell is beváltotta ígéretét, lehetőséget adott Jackynek, hogy kipróbálhassa magát a Formula-2-ben, és leszerződtette második számú pilótának Jackie Stewart mellé. Habár ebben az évben a Brabham-Hondák aratták le a babérokat, Jacky a leggyorsabb kört teljesítette Reims-ben, Albiban pedig negyedik lett. Igaz az eredmények sokkal jobbak is lehettek volna, ha nem mindig Stewart kapja a jobb motorokat. A csapatvezető 1967-ben immár megfelelő technikával felszerelve a teljes F2-es Európa-bajnokságba nevezte Ickxet, aki nem okozott csalódást és három győzelmet, egy-egy második ill. harmadik helyet szerezve elhódította a bajnoki címet. Igaz a kiemelt versenyzők (a Formula-1-ben vagy Sportautó Világbajnokságon eredményt elért pilóták tartoztak ide) nem kaphattak pontot.

Jacky a legnagyobb szenzációt mégsem bajnoki címével, hanem a Német Nagydíjon való szereplésével okozta. A 22 kilométeres Nürburgringen ugyanis gyakran együtt indították a F1-es és a F2-es autókat (hiszen volt hely), ráadásul a nézők két külön versenyt láthattak egy időben. Az első edzésnapon Jacky F2-es autójával 8 perc 14 másodperces időt teljesített, megdöntve ezzel Jim Clark F1-es versenygéppel felállított körrekordját! A nap végén csak a világbajnoki címre pályázó Denny Hulme tudott jobb időt teljesíteni nála (F1-es autóban), ő is mindössze fél másodperccel. A második napon aztán Jim Clark is elékerült, de az edzéseket így is a harmadik legjobb időeredménnyel zárta. Körideje 20 mp-cel bizonyult jobbnak a legközelebbi F2-es riválisánál. Sajnos a szervezők döntése értelmében a F2-es mezőnyt külön rajtrácsra állították - az F1-esek mögé - így Jacky csak a 17. helyről rajtolhatott. Ez sem akadályozta meg abban, hogy már az első körben öt F1-es autót előzzön meg, majd csupán 9 kör alatt a negyedik(!) helyre zárkózzon fel a világoskék F2-es géppel, miközben a Ferrarival versenyző Chris Amont is maga mögé utasította. Olyan hihetetlen sebességgel vezette a Matrát, hogy az időközben kiesett Jackie Stewart odasétált Ken Tyrrellhez és kérte: próbálja meg lelassítani Ickxet, mielőtt balesetet okoz. Tyrrell úr udvariasan meghallgatta Stewartot, de esze ágában sem volt eleget tenni a kérésnek. A csodálatos szereplésnek az eltörött első kerékfelfüggesztés vetett véget a 12. körben. Ha hinni lehet a legendának (márpedig miért ne lehetne), a verseny végén több F1-es csapatvezető megkereste Ickxet ajánlatával.

Ezen a szereplésen még azok is elcsodálkoztak, akik látták a még mindig csupán 22 éves Jackyt három hónappal korábban Spa-Francorchamps-ban versenyezni egy 5,7 literes Mirage-Ford sportautó volánja mögött. Hogy egyáltalán sikerült helyet szerezni a John Wyer csapat autójában, az ismét a belgiumi Ford márkaképviselet fáradozásának volt köszönhető. Az 1000 km-es verseny előtt megsérült Ickx váltótársa, a tapasztalt Alan Rees volt. A csapatfőnök hirtelenjében csak a kezdő Richard Thompsont tudta a volán mögé ültetni. Igaz ő végül nem sok időt töltött az autóban, a táv nagy részét Ickx vezette végig. És az eredmény? Jacky rögtön az élre állt a szakadó esőben és az összes öreg rókát lepipálva a célban elsőként intették le. A teljesítmény annyira lenyűgözte a rivális Porsche és Ferrari csapat vezetőit, hogy még arról is lemondtak, hogy óvást emeljenek a győztes páros ellen. A szabályok ugyanis előírták, hogy a két versenyzőnek felváltva kell vezetnie az autót, Thompson viszont túl kevés kört tett meg.

A nürburgringi verseny után azt suttogták, hogy a Ferrari csapat máris leszerződtette Ickxet a következő évadra, sőt már abban az évben rajthoz fog állni az olasz márka színeiben. Igaz, Ken Tyrrellnek is további tervei voltak a belgával: "1968-ban fel akartam hozni Stewart mellé kettes számú pilótának. A Matra azonban kijelentette, hogy csak egy kocsit biztosít számunkra a következő évadra, így Ickxnek nem jutott hely." A Ferrarinak pedig nagyon nagy szüksége volt egy fiatal, tehetséges versenyzőre. Tavasszal Monacóban halálra égett nagy reménységük, Lorenzo Bandini. Tesztpilótájuk, Michael Parkes, aki időnként versenyszereplést is elvállalt, júniusban megsérült Spában, Ludovico Scarfiotti pedig otthagyta az olaszokat. Egyedül Chris Amon képviselte a Ferrari színeit az 1967-es szezon nagy részében. Az év végén Enzo Ferrari ajánlatott tett Ickxnek. Jackyt kezdetben nem nagyon érdekelte a dolog, mert tudta, Stewart is az olaszokkal tárgyal és esze ágában sem volt a skóttal egy csapatban versenyezni. Mikor Stewart Ken Tyrrellnek mondott igent, Jacky aláírt a Ferrarihoz.

Formula-1-es bemutatkozására azonban már az előző év végén sor került. A Cooper versenyzője, Pedro Rodriguez ugyanis megsérült egy F2-es versenyen Enna-Pergusában, Ken Tyrrell pedig felhívta Roy Salvadori csapatvezető figyelmét pilótájára. "Ickx végig azt csinálta, amit kértük tőle" - emlékszik vissza az egykori Formula-1 versenyző, Salvadori. "Pontosan úgy tett, ahogy Ken megígérte. Egyenletesen és fegyelmezetten autózott." Ickx élete első Formula-1-es versenyén, 1967-ben Monzában a hatodik, pontszerző helyen ért célba.

Ekkor már mindenki tudta Ickxről, hogy nagyon jó versenyző, esőben pedig szinte verhetetlen. A szezon szerényebb eredményekkel indult, azonban a világbajnokság hatodik futamának rajtjára, a Rouenban megrendezett Francia Nagydíjra megérkezett az égi áldás. Habár a Ferrari korántsem volt a mezőny legjobb autója, Ickx szinte állva hagyta a többieket és a célba közel két perces előnnyel érkezett. Talán még ennél is jobban örült annak, hogy egy teljes kört vert a harmadik helyezett Stewartra. Pedig ezen a pályán bizony hat és fél kilométer volt egy kör. Az év hátralévő részében Jacky ugyan nem aratott újabb győzelmet, de a világbajnokság két utolsó, tengerentúli versenye előtt még matematikai esélye volt a világbajnoki címre. Sajnos az álmok gyorsan köddé váltak, mivel a Kanadai Nagydíj edzésén beragadt a Ferrari gázpedálja. Ickx kicsúszott és lábát törte. Ennek köszönhetően a negyedik helyen végzett az összesítésben.

1969-re a Ferrari exkluzív szerződést kínált Ickxnek, ami azt jelentette, hogy nem indulhat a sportautó világbajnokságban. Pedig 1969-ben három győzelmet is aratott a sportautó kategóriában Gulf-Fordjával, azonban a Ferrari már egy évvel korábban kiszállt ebből a kategóriából. Ickx nem fogadta el az ajánlatot, mivel imádott sportautókkal versenyezni. Távozásában az is szerepet játszott, hogy kapcsolata nem volt felhőtlen csapattársával, Chris Amonnal. Jacky ugyanis sportautós tevékenységének is köszönhetően szinte egyáltalán nem tesztelt. Amonnak hamar elege lett abból, hogy neki kell Ickx új autóit kipróbálnia Modenában, ráadásul arra is rájött, hogy a belga több fizetést kap. "Mit jelentsen az egész?" - vonta kérdőre Enzo Ferrarit, aki erre felemelte Amon fizetését.

Ickx az 1969-os évadra édesapja tanácsát megfogadva Jack Brabham csapatához szerződött. A gárdát a Gulf cég látta el benzinnel és olajjal, így semmi akadálya sem volt, hogy Jacky sportautókkal is versenyezhessen. Ebben az évben nyerte meg először a Le Mans-i 24 órás versenyt, mégpedig nem is akárhogyan. Ekkoriban ugyanis még úgy indult a verseny, hogy a pálya egyik szélén a versenyzők, a másik oldalán az autók sorakoztak fel, majd a startbíró jelére a pilóták az autójukhoz szaladtak, beugrottak az ülésbe és elszáguldottak. Ickx nem szerette ezt a procedúrát, túl veszélyesnek tartotta. A bírói jelre szép kényelmesen átsétált az úton, beült a Gulf Ford GT40-be, becsatolta az övet, majd elindult - utolsóként. A 24 óra leforgása alatt váltótársával, Jackie Oliverrel szép lassan jöttek előrébb és előrébb. A verseny utolsó körében Ickx megelőzte az addig vezető Hans Herrmann Porschéját és megnyerte a versenyt. Ez volt a legszorosabb befutó a verseny történetében: Jacky mindössze 120 méterrel végzett német vetélytársa előtt.

A Formula-1-ben nem alakultak ilyen meseszerűen a dolgok. A háromszoros világbajnok Jack Brabham ugyanis általában megtartotta magának a legjobb alkatrészeket, Jackynek csak a maradék jutott. A 43 éves versenyző azonban egy Silverstone-i tesztelés során eltörte a bokáját, így három versenyt ki kellett hagynia. Ickx ez alatt 19 pontot söpört be, pontosan ezzel alapozta meg világbajnoki második helyét Stewart mögött. Két világbajnoki futamot nyert meg ebben a szezonban, sőt a bajnokságon kívüli, az Oulton Parkban rendezett Gold Cup-on is őt intették le elsőként. Az Olasz Nagydíj alatt ismét felvette a kapcsolatot a Ferrarival, melynek az lett a végeredménye, hogy visszatért az olaszokhoz az 1970-es idényre.

Az első tesztek után Ickx derűlátóan nyilatkozott: "Az autó erős, simán megy, jól gyorsul és tele van lóerővel". A szezon elején mégsem sikerült jó eredményeket elérni. Ráadásul a Spanyol Nagydíjon Ickx ütközött a tengelytörés miatt irányíthatatlanná vált Jackie Oliver BRM-jével, minek következtében minkét autónak megsérült az üzemanyagtartálya és azonnal lángokba borultak. Mindkét versenyző hamar kikászálódott a roncsokból, Ickx azonban így is kellemetlen égési sérüléseket szerzett a kezén. Az év további versenyei sem alakultak túl szerencsésen. Jacky a pole pozícióból indult Franciaországban, de a motor már 16 kör után bemondta az unalmast. Ugyancsak vezetett Nagy-Britanniában, itt azonban a differenciálmű hibásodott meg. Eközben az osztrák Jochen Rindt sorra nyerte a versenyeket, és a világbajnokságon is az első helyen állt. Ezután végre végigbírta a versenyt Ferrarija: Németországban kevéssel ugyan, de kikapott Rindttől, Ausztriában viszont elsőként száguldott át a célvonalon. Rindt az Olasz GP edzésén életét veszette. Négy verseny volt még hátra, Ickxnek csupán matematikai esélye volt a világbajnokság megnyerésére. Monzában kuplunghiba miatt megállt alatta az autó, azonban a következő versenyt megnyerte Kanadában. Hogy életben tartsa világbajnoki esélyeit, az USA Nagydíjon is győznie kellett volna, ám a szivárgó üzemanyag miatti boxkiállás 3 percébe került. Így hiába küzdötte fel magát hősiesen a reménytelennek tűnő 12. helyről a negyedikre, a bajnokság sorsa megpecsételődött. Érdekes módon Ickx a szezont záró Mexikói Nagydíjat is megnyerte, melynek köszönhetően abban az évben mindössze 5 ponttal gyűjtött kevesebbet, mint Rindt.

1970-ben a sportautó világbajnokságon elmaradtak a komoly sikerek, ahol Ickx ugyanabban az évben Ferrarival indult. Hasonló volt a helyzet 1971-ben is, ám a következő szezonra kiforrta magát a 312P, mellyel Ickx győzött Daytonában, a Sebringben, Brands Hatchben, Zeltwegben, Monzában is Watkins Glenben is. A pilóták számára ekkoriban még nem írtak ki bajnokságot, de mi sem természetesebb, hogy a márkák versenyét a Ferrari nyerte meg. Közel kétszer annyi pontot gyűjtöttek, mint a második helyezett Alfa Romeo. A Ferrari képtelen volt két programra egyszerre koncentrálni, így a Formula-1-ben nem ment minden tervszerűen. A motor még felvette a versenyt, sőt talán erősebb is volt, mint az angolok által használt Ford-Cosworth, ám a karosszériaépítésben a britek lekörözték az olaszokat. Ickx inkább vezetési tudásának, mint a Ferrari képességeinek köszönhetően nyert 1971-ben az esős Zandvoortban, majd egy évvel később a Nürburgringen. 1973-ban a Ferrari Angliában készült alkatrészekkel kísérletezett, de ez csak tovább rontotta az eredményeket. Az olaszok Ickxet kiáltották ki bűnbaknak, aki meg sem várta a szezon végét, már nyáron távozott a Ferraritól. Egy versenyre beugrott a McLarenhez és rögtön harmadik lett a Nürburgringen, ezzel is jól demonstrálva, ki a hibás a sikertelenségben. Később vezette Frank Williams gyengécske ISO-Marlboro-ját is - vajmi kevés sikerrel.

1974-ben Colin Chapman autóiban láthatta a közönség Jackyt. Éppen ebben az évben készült el a Lotus 76-os, az addig négy (!) szezont eredményesen teljesítő 72-es utódja. Sajnos az új jármű igencsak rosszra sikeredett, így a csapat kénytelen volt év közben a régi autót elővenni. Ebben a szezonban csupán néhány dobogós hely jutott Ickxnek. Egyedüli Formula-1-es győzelmét a bajnokságon kívül, a Bajnokok Versenyén aratta Brands Hatchben, természetesen szakadó esőben. Eközben csapattársa, Ronnie Peterson - aki képes volt a legrosszabb autóból is a maximumot kihozni - három versenyt nyert. Ickx már nem volt hajlandó az életét kockáztatni egy közepes szintű autóban. Ráadásul az előző évben "otthagyott" Ferrari pedig magára talált és sorra nyerte a versenyeket Niki Laudával és Clay Regazzonival, sőt a következő évben a világbajnoki címet is elhódították. Ezek után nem hatott meglepetésként: az 1975-ös szezon közepén Ickx a Lotust is elhagyta. Nagyobb örömét lelte a sportautó versenyzésben, pláne hogy ismét learatta a babérokat Le Mans-ban, ezúttal Derek Bell partnereként. Ez csak első volt abból a három sikerből, ami következett. 1976-ben Gijs van Lennep váltótársaként győzött Porschéval, úgy, hogy 11 kört(!) vertek a második helyezettre, majd hasonló előnnyel győzött egy évvel később, ezúttal Hurley Haywooddal és Jürgen Barth-tal karöltve.

A Formula-1-ben közben katasztrofálisan alakultak a dolgok. Az 1976-os év első felében Ickx Frank Williams és Walter Wolf közös csapatánál versenyzett. Ebben az időszakban az a szégyen is megesett vele, hogy nem tudta magát kvalifikálni, ráadásul az egyik ilyen eset épp otthon, Belgiumban történt. A szomorú szezonra egy hatalmas baleset tett pontot. Az USA Nagydíjon, Watkins Glenben - alighanem a kerékfelfüggesztés hibája miatt - Ickx autója óriási erővel a korlátnak csapódott, kettétört és azonnal lángokba borult. Jacky bokatörése ellenére kikászálódott az autó maradványaiból, így csak kisebb égési sérüléseket szenvedett. Sokak szerint már az is csoda volt, hogy élve megúszta a dolgot.

Szerencsére gyorsan felépült, ennek ellenére 1977-ben csupán egyetlen Formula-1-es futamon indult. Egykori csapattársát, az Indianapolisban rajthoz álló Clay Regazzonit helyettesítette az Ensign csapatnál. A következő szezon során négy versenyen állt rajhoz ismét az Ensign színeiben. Szereplését azonban megint totális sikertelenség jellemezte. 1979-ben még egy esélyt kapott a Formula-1-ben. Mikor Patrick Depailler sárkányrepülés közben megsérült, Ickxet kérték fel, hogy helyettesítse a franciát a Ligier-nél. Míg csapattársa, Jacques Laffite sorra szerezte a jobbnál-jobb helyezéseket, Ickx csak egy ötödik és egy hatodik helyet szedett össze. Nyilvánvalóvá vált: a 35 éves Ickx Formula-1-es karrierjének befellegzett. Sokkal könnyebbnek bizonyult az élet az Egyesült Államokban, ahová átrándulva Ickx 1979-ben megnyerte a CanAm bajnokságot Jim Hall csapatában.

Jacky karrierjének utolsó éveit teljes egészében nagy szerelmének, a sportautó versenyzésnek szentelte. 1980-ban nem sok hiányzott, hogy megszerezze ötödik Le Mans-i győzelmét, ami a következő évben sikerült, sőt 1982-ben megszületett a hihetetlennek tűnő hatodik győzelem is. Az utolsó két sikert régi társával, Derek Bell-lel aratta a Porsche gyár csapatában. Ickx továbbra is hű maradt a stuttgarti márkához: autóikkal 1982-ben és 1983-ban sportautó világbajnok lett. Az 1985-ös szezon végén Ickx - 40 évesen - szögre akasztotta bukósisakját. Sportautós karrierjét összesen 38 győzelemmel zárta, mellyel kiérdemelte a minden idők legjobb sportautó pilótája címet. Visszavonulása után a Mazda sportautó csapatának menedzselésbe fogott, így neki is köszönhető, hogy a japán márka megnyerte a Le Mans-i 24 órást 1991-ben.

Persze a versenyzésről mégsem mondott le véglegesen. Már a 80-as évek elején belekóstolt a sivatagi versenyzés örömeibe. Kezdetben érdekes módon a nálunk is vetített Házibuli c. filmben Vic papáját alakító Claude Brasseur volt a navigátora. Harmadik nekifutásra, 1983-ban a furcsa pár megszerezte az első helyet a Párizs Dakar Rallyn. Ickx azóta is szinte minden évben rajthoz áll és 1989-ben csak pénzfeldobással dőlt el, hogy a versenyt nem neki, hanem csapattársának, Ari Vatanennek kell megnyernie. Addigra ugyanis már fölényesen vezettek a többiek előtt, és a Peugeot vezetése nem akart egy biztos győzelmet elszalasztani, így megállapította a sorrendet és lassabb tempóra intette versenyzőit.

Jacky Ickx manapság leginkább lánya, a papa széles mosolyát öröklő Vanina versenyzői karrierjének egyengetésével foglalatoskodik. (Navigálásával 2000-ben rajthoz állt a Párizs-Dakar Rallyn!) A fiatal hölgy ugyanis követte édesapját a versenypályákra, sőt már Le Mans-ban is indult, igaz eddig nem sok sikerrel. Jacky egyébként 1970-ben nősült meg. Feleségét, Cathrine Blatont éppen azon a bizonyos első hegyiversenyén ismerte meg 1963-ban. Cathrine később két lánnyal ajándékozta meg. Apósa, Jean Blaton, jól menő brüsszeli építési vállalkozó (egykoron maga is versenyzett "Beurlys" álnéven) segítette Jackyt, hogy kiépíthesse jövedelmező ingatlanügynökségét. Később Ickx elvált feleségétől és egy nála sokkal fiatalabb hölggyel kötött házasságot. Ma Brüsszel mellett él, hazaköltözött a zajos Monacóból. Imád flipper-automatákon játszani, szereti a képregényeket és a westernfilmeket, de mindenek előtt az állatokat. Utálja a nagy felhajtást, kiváló üzletember és PR menedzser. Néha még ma is fel-feltűnik egy-egy versenyen a jelenleg 58 éves belga bajnok.